Jubilál a csíkpálfalvi templom

Ahogy részletezte, Delne, Pálfalva és Csíkcsicsó valamikor egy egyházközséget képezett, a Szent János Plébániatemplomban tartották a miséket. Ez a magyarázata, hogy az említett templom településen kívül, a mezőben található. Éppen Zöld Péter plébános idejében, 1783-ban vált ki Csicsó. Az 1764-es, kényszersorozások elleni székely tiltakozás egyik vezetője, utalva az újonnan létrejött egyházközségek szegénységére, azt jegyezte le a domus historiában, hogy egy koldustarisznyából kettőt csináltak.

Csintalan kifejtette, mivel az említett templom a településtől távol helyezkedett el, még a 16. században Pálfalvának is építettek egy fakápolnát, amelyet 1843-ban építettek át kőkápolnává. 1941. június 24-én, a delnei Szent János-templom búcsús ünnepén ebbe az épületbe csapott a villám. Azt is megtudtuk a plébánostól, hogy az idős harangozót, Salamon Györgyöt is érte az elektromos kisülés, aki éppen a köteleket húzta, hogy a rossz időt, jégverést harangszóval elűzze. Habár leégett a hátáról a ruha, túlélte a természeti csapást. Az épület viszont használhatatlanná vált, el is bontották, a helyi iskolában kellett tartani a szentmiséket.

Csodaszámba menő templomépítés

1943-ban a település közössége templomot szándékozott építeni, de a háborús időkben nem nagyon tellett, ráadásul azt követően, 1946-ban hatalmas aszály sújtotta egész Székelyföldet – részletezte a plébános. Hozzáfűzte, mivel 1949-ben államosították az iskolákat és megtiltották, hogy az oktatási intézetben egyházi szertartásokat tartsanak, az egyházközség példásan összefogott és a székely kalákák hagyományát felelevenítve önerőből építette fel az istenházát.

„Csodaszámba ment, hogy azokban az időkben, amikor az egyházüldözés ismét beindult, egy körülbelül 500 lelket számláló kisközösség templomot tudott építeni. Sokan végeztek önkéntes munkát, például a fogatosok önszántukból hordták az építéshez a követ és a homokot. Az építést ekkor Ferencz Salamon Imre, Ferenczes István költő édesapja vállalta el. 1949-ben, mikor kezdődött a bérmálási időszak, befejezték a templomot. Csíkpálfalva ünnepelhetett, mivel 1949 június 12-én már a templomban bérmálkozhattak a hitüket megvalló ifjak. A bérmálást Márton Áron püspök végezte, természetesen ő szentelte fel a templomot is.”

A rendszer próbálta ellehetetleníteni a templomszentelést

Csintalantól megtudtuk, hogy 1949-ben a kommunisták nem nézték jó szemmel a templomlétesítést, állítólag a falubeliek őrködtek az épületnél, mert úgy tudták, hogy a szentelési ünnepséget meg akarják akadályozni.

„Egy még élő szemtanú vallotta nekem, hogy őrizték a templomot, mert úgy hallották, hogy settenkedő emberek autókkal benzines palackokat hoznak és az épületet fel szeretnék robbantani. Hogy mennyiben felel meg ez a valóságnak, azt nem tudom megállapítani, de elképzelhetőnek tartom, hogy az akkori rendszer kiszolgálói provokációt szerveztek. Úgy tűnik, ez meghiúsult, a kis egyházközség felszentelte templomát. Az épület kívülről nem volt levakolva, de belső felét teljesen elkészítették, a híres pálfalvi szőttessel díszítették a templomot. Azt is tudjuk, hogy Márton Áron püspök elfogatási parancsa már ki volt adva, június 21-én, kilenc nappal a templomfelszentelést követően le is tartóztatták. Továbbá azt a két fiatalembert, akik a püspök urat verssel köszöntötték, beidézték a titkosrendőrségre, az egyiküket nagyon megverték, későbbi halálát is ez az ütlegelés okozta.”

A fenti szomorú esettől eltekintve, a kis lélekszámú közösségnek sikerült véghezvinnie akaratát – összegzett a plébános. Hozzátette, hogy a templomot a hetvenes években fejezték be és 2011-ben újították fel, korszerűsítették.