„A lelkem egy része itt maradt Erdélyben” – kezdte indíttatásának történetét Balogh Csilla, aki Marosvásárhelyen született, de 1987-ben szüleivel Magyarországra költözött. A jelenleg Budapesten élő zarándok elmondta, a mai napig nem tudott elszakadni szülővárosától.

Eleinte úgy volt, hogy egyedül indul el, de végül ismerősök révén két új útitárs csatlakozott hozzá: Budapestről az 51 éves Ozsváth Ferenc, valamint Hatvanról, az út első állomásától Parai István.

Nem terveztek előre

Balogh Csilla a Székelyhonnak azt is elmondta, hogy úgy vágtak bele április végén a zarándokútba, hogy

Eddig naponta átlagban 35-45 kilométert tettek meg.

Szavakba nem önthető élmények

A magyarországi szakaszon többnyire kerülték az aszfaltutakat, mert a lábnak nagyon megerőltető. Hatvan után, Jászkíséren, majd Kunhegyesen álltak meg, azt követően az országhatár felé tartott útjuk. A határnál – mivel gyalog keltek át –, azon tréfálkoztak, hogy melyik autósorba álljanak, melyik halad gyorsabban. A mókázás elengedhetetlen útravaló számukra. Facebookon rendszeresen közzéteszik, hogy mi történt velük az adott napon,

Az út során, bár azelőtt nem ismerték egymást, nagyon összekovácsolódtak, egy húron pendülnek, és nagyon sokat viccelődnek.

A romániai szakaszon főút mentén is kénytelenek voltak gyalogolni, Balogh Csilla hátizsákján lobogott a székely zászló. Mint mesélte,

Sok jó emberrel találkoztak

„Mindeddig, olyan élményekben volt részünk, amit szavakban nehéz leírni” – mondta. Mint mesélte, olyan sok jó emberrel találkoztak, hogy mindig elérzékenyül, ha arra gondol, mennyi jóságot kaptak tőlük.

Nem engedte el őket, amíg meg nem vendégelte, és megmutatta nekik régi bútorait, a hagyományos tulipános, virágos mintákat, amelyeket ő festett rájuk, amikor felújította. A bácsi egyébként kopjafákat farag, bútorokat fest.

Fugyivásárhelyen szintén kedves család fogadta be őket. „Velük soha nem találkoztunk, de úgy jöttünk el onnan, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Élesden Balla Sándor református lelkész biztosított szállást számukra. Csodálatos élményben volt része, ugyanis

A templom előtt hozta össze őket a sors, amely hatalmas feltöltődést jelentett számára. A templomban akkor gyakorolt éppen a gyerekkórus az édesanyák napjára szervezett ünnepségre, amelyen szintén meghatódott. Az énekfelvételt el is küldte az édesanyjának, ezzel kívánt neki boldog anyák napját.

Mint magyarázta, annyira tele vannak élményekkel, hogy el kell teljen egy kis idő, amíg leülepednek, és tudnak beszélni róla, úgy, hogy ne könnyezzen a szemük.

Felvértezve a nehézségek ellen

Nehézségek is adódtak, mert vízhólyagos lett a lábuk. „Reggel elindulunk, egy-két kilométer szenvedés, aztán már csak mész-mész, nem érzel fájdalmat” – osztotta meg.

Kereplőjük is van a vadállatok távoltartására. Mikor rákérdeztünk, tudják-e, hogy egyre több a medve Székelyföldön, Balogh Csilla azt válaszolta, hogy

Faragott vándorbotja is van, amelyet a 2019-es zarándokútja során kapott ajándékba egy farkaslaki házaspártól, hogy cserélje le a törött seprűnyelét, amellyel addig utazott. A seprűnyelet egyébként egy hármasfalui idős néni adta, mert „milyen vándor az, akinek nincs vándorbotja”, csakhogy az menet közben eltörött.

Csak mennek, és mennek

A kis zarándokcsapatuk még úton van, Marosvásárhelyen fognak hosszabb időt tölteni, ugyanis ott van a dédszüleitől örökölt lakása. Marosvásárhelytől Csíksomlyóig pedig nagyon sok felajánlást kaptak, így biztosítva van a szállásuk.

Szerdáig – 11 nap után – közel 470 kilométert tudhatnak a hátuk mögött. Ezzel a tempóval pünkösdre biztosan megérkeznek majd Csíksomlyóra.