Mert amennyiben fontosak a gazdák, akkor a károsultak miért nincsenek évek óta kifizetve? Régen valóban elég tisztességesen fizettek – egy elpusztított tehénért akár négyezer lejt is –, de az elmúlt három évben egyetlen térségbeli kifizetés sem történt. Tehát nyilvánvaló, hogy a gazdák nem fontosak.”

korábban írtuk

A vadásztársadalmat is megosztotta a Kovászna megyei medvekilövés ügye

Még a vadászok sincsenek azonos állásponton a Kovászna megyében, egy osztrák herceg által kilőtt medve ügyével kapcsolatban, a lapunk által megszólaltatott egyik szakember szerint teljesen megosztotta a vadásztársadalmat az eset, amitől napok óta hangos a hazai sajtó.

„Ha a medveállomány a fontos – folytatta –, akkor feltétlenül tudni kell, hogy ezeket az idősebb korú medvéket igenis ki szokták lőni, többek között azért, mert ezek már túl nagyra nőttek, azaz túl dominánsak.

Ha valóban állatvédők vagyunk, és csak a medve érdeke számít, akkor tudnunk kell azt is, hogy a medvepopuláció – tehát Artúr »közössége« – ujjongva vette tudomásul, hogy Artúr elpusztult.”

Vadásztársaságok jövőképe

A vadászatban is jártas forrásunk a téma kapcsán továbbment. Szerinte jelen esetben az is kérdés, hogy miért hozták létre, tehát miért teremtették meg a jogi keretet a vadászegyesületek létrehozásához, ha gyakorlatilag évek óta be akarják tiltani Romániában a vadászatot. És miből is tudnak megélni az egyesületek?

„A válasz nagyon egyszerű: csak abban az esetben tudja fenntartani magát egy vadásztársaság, ha időnként medve- és szarvasvadászatokat szervez. Nincs más bevételi forrása: a hiúz okkal védett állat, farkasvadászatot pedig szinte lehetetlen a siker reményében szervezni. Meghívhatsz ugyan bárkit farkasvadászatra, de ha nem a hátsó udvaron neveled a farkast, akkor nem tudod garantálni, hogy a farkas oda is jön, ugyanis rendkívül nehezen vadászható állat.

– tekint a nem túl fényes jövőbe a székelyföldi vadász, majd folytatja: „ha a folyamatot tágabb kontextusban nézzük, láthatjuk az irányt, azaz minél kevesebb embernek legyen fegyvere, ne legyenek magánegyesületek (utoljára, amikor az állam komolyan foglalkozott a vadászattal, akkor Ceaușescu negyvenesével lőtte le az artúrokat), és nem utolsósorban elhallgatni a medvekárokat (tegyél ki inkább mérget az istálló mellé), mert úgyse lesznek kilőve a medvék”.

Civilek lobbiereje

A tavalyi parlamenti választások kampányában jó volt hallani az RMDSZ-es politikusok, például Tánczos Barna részéről egyfajta határozottságot az egyre több székelyföldi gazdát érintő vadkárkifizetések és a vadásztársaságok fennmaradását elősegítő kilövési kvóták kérdésének rendezésével kapcsolatban. Mostanra azonban ezeket az ígéreteket odanyomta Artúr súlyos teste. Pedig elég lenne, ha Tánczos csak azokat a számokat ismételgetné a környezetvédőknek és az őt kérdező újságíróknak (miközben természetesen beszámolna a vélhetően törvénytelenül szervezett trófeavadászat körüli vizsgálatok fejleményeiről), amelyeket az általa vezetett környezetvédelmi tárca két esztendővel ezelőtt gyűjtött be:

Romániában a medveállomány szabályozását hevesen ellenzik a környezet- és állatvédő szervezetek, amelyek szerint a vadásztársaságok üzleti érdekei állnak a szabályozási kérések hátterében – ami igaz is, mint ahogy fentebb már jeleztük. A civil szervezetek hangja valóban messze elhallatszik.

Ha semmi sem változik, akkor nem kell már sokat várni, és bevételhiányuk következtében szép lassan leteszik a puskákat a vadászok. És akkor örülhetnek majd a civil szervezetek, bonthatják a finom aranycímkés pezsgőket.

Őket ugyanis hidegen hagyja, hogy ki fogja kilőni azokat a medvéket, amelyek még közelebb merészkednek a székelyföldi lakott területekhez.