Az év legjobb nyílt világú játéka a Crimson Desert, de csak amíg a GTA VI mindent leural

Ha a fennebb felsoroltakat összeadjuk, az lesz a Crimson Desert, a dél-koreai Pearl Abyss fejlesztőstúdió mintegy nyolc éve készülő nyílt világú játéka. A saját, BlackSpace grafikus motorral készített, és a március 19-én konzolokra valamint PC-re is megjelent videójáték a fejlesztők által kiadott promóvideók alapján

Ez többek között abban nyilvánult meg, hogy a Crimson Desert nehezebb puzzle-feladványainak megoldására sokszor egymással egyeztetve kellett rájönniük a számukra biztosított tesztidőszakban, ami sok kritikus szerint nem a játék végleges változatát jelentette.

Az egyik legjelentősebb gaming szakportál, a meglehetősen véleményesen pontozó IGN kritikusa 6/10-esre értékelte a játékot, ami azért volt ironikus, mert a tavaly augusztusban megbukott Playstation-exkluzív Concord-ra 7, míg a szintén nem jóra sikerült Dragon Age: The Veilguard-ra is 9 pontot adtak a náluk maximális tízből.

Mindezt azonban „kompenzálták” a játékosok, hiszen a nagy hype miatt rengetegen rendelték elő a Crimson Desertet, nem várva meg, hogy mit mondanak az ítészek róla, így a Peal Abyss munkatársainak egyik szeme sírhatott a részvények bezuhanása miatt, míg a másik nevetett, hiszen gyakorlatilag dőlni kezdett a pénz a stúdióhoz,

A fejlesztők azonban nem töltöttek sok időt az ünnepléssel, hanem rögtön a megjelenés után elkezdték javítani a játékot: a kritikákban és a játékosok által jelzett nehézségeket már az első hétvégén orvosolták, azóta pedig

A játék az első 5-6 órában megismertet minket a világgal, az irányítással, és a történet alapjaival. Az élmény pedig röviden: MASSZÍV, de nem totálisan lehengerlő. A Crimson Desert egy power-fantasy, ahol

Amikor megnyílik a játéktér, akkor gyakorlatilag bárhová el lehet indulni, bár minél messzebb kerülünk az első küldetések helyszínétől, annál valószínűbb, hogy a későbbi játékórákra szánt ellenfelek nagyon hamar legyőzik az általunk irányított Kliffet.

A Crimson Desert a felfedezést jutalmazza, vagyis azt, amikor letérünk a kijelölt útról, hogy megnézzük, mi van egy vízesés mögött, vagy éppen egy hatalmas épületegyüttes valamelyik padlásszobájában. Az általunk bejárható játéktér pedig tényleg hatalmas,

A felfedezésen és az egyáltalán nem magától érthetődő puzzle-feladatok megoldásán túl a játék sava-borsa a harcok, amik sokáig tarthatnak, hiszen egy-egy helyőrség felszabadítása rengeteg időt igényelhet. A játéktér folyamatosan önti ránk az ellenfeleket, ráadásul még egy főellenség is várhat minket a felszabadítandó terület valamely pontján.

A rengeteg helyszínen felszedhető Abyss-varázstárgyakért kioldható vagy épp katonáktól és főellenségektől megtanulható képességekkel a lehető legváltozatosabb formában gyalulhatjuk le ellenfeleinket: ha kell két karddal csapunk oda, ha kell a pajzsunkkal hárítunk, mágikus támadásokat viszünk be, vagy épp

A játékmenettel ellentétben sokan a játék sztoriját kritizálják, mivel az szerintük nem elég izgalmas, szerteágazó, és az általunk irányított karakter mondhatni a komor arckifejezésen túl sehogy nem reagál a világra. Bármit fedezünk fel vele, az mondhatni semmilyen reakciót nem vált ki belőle, egyszóval nincs meg az egész sztoriban az a plusz, ami például a The Witcher 3-at annyira élvezetessé tette, ahol

Ami engem illet, hajlandó vagyok ezt elnézni a stúdiónak, hiszen egy felfedezésekkel teli, hatalmas sandbox-élményt tettek le az asztalra, aminek nincs két egyforma pillanata. A Crimson Desert világában jó elveszni, még úgy is, ha ez azzal jár, hogy egy órán keresztül keresgéljük, hogy mit rejt egy barlang mélye, vagy épp YouTube-on nézzük nálunk találékonyabb játékosok útmutatóit, puzzle-megfejtéseit vagy épp a játék rejtett titkainak leleplezését, amiknek mi is hasznát vehetjük, ha nem bánjuk, hogy a felfedezés élményét rontjuk el ezzel.

Merthogy a játékban van felfedeznivaló bőven: még az első régió alig egyharmadát ha bejártam – át-átportyázva a szomszédos területekre is –, és úgy vagyok vele, hogy

Nem szedtem össze még a ládákba pályaszerte elrejtett, nagyon jól kinéző páncélokat és fegyvereket (amiket a Ubisoft simán mikrotranzakciók mögé rakott volna), ehelyett viszont véletlenszerűen fedeztem fel egy erdőmélyi kolóniát, ahol manószerű lények küldenek el felfedezőútra, de csak úgy belebotlottam egy borkészítő falucskába, ahol kihallgathattam két ember susmutolását, nem messzire onnan pedig egy kolostorba is betértem, ahol a kontinens hitvilágának papjai végezték ügyes-bajos dolgaikat.

Ezek a felfedezések pedig mindent megérnek, hiszen a Rockstar által készített Red Dead Redemption második részének élményét idézik:

Azt viszont érdemes tudni, hogy a Crimson Desert két hónap múlva már egy sokkal kézreállóbb, szebb és jobb játék lesz, rengeteg, a játékosok által kért funkcióval és játékelemmel, ahogy ez történt a megjelenés óta eltelt hetekben.

Jó tudni, hogy ez idő alatt már több mint négymilliót értékesítettek a Pearl Abyss játékából, amit már egyesek úgy jellemeznek, hogy a legjobb nyílt világú kaland a Red Dead Redemption 2 óta. És ez az eddig látottak és tapasztaltak fényében egyáltalán nem tekinthető túlzásnak, hiszen