Alfalu: a hívek adományaiból restaurálják a templomtornyot

A templom fennállásának 800. évfordulója ünnepére készülve, a tornyot eredeti állapotába állítják vissza

A gyergyóalfalvi templom a torony alján lévő felirat szerint 1213-ban épült, a Gyergyói-medence legrégebbi temploma. A templomra vonatkozó első írásos emlékek az 1332, 1333, 1334-es pápai tizedjegyzékekben találhatók. A feljegyzések szerint az idők folyamán a történelem háborúi és a természeti csapások miatt többször újra kellett építeni; a korízlésnek megfelelően, mindig más és más stílusban újult meg. Külső javítást utoljára 1930-ban eszközöltek rajta, ekkor egy mellékhajóval bővült az épület. Nemrég a templom belsejében lévő freskókat állították vissza, most, a 800. évfordulóhoz közeledve, a toronyrész restaurálásának fogtak neki.

T. Adorján Imre plébános ismertetése szerint a munkálatokhoz szükséges dokumentációt Köllő Miklós műépítész készítette, Czimbalmas Attila festő-restaurátor csapata is dolgozott, a rekonstrukciós munkálatot pedig a Ben-Com-Mixt Kft. vállalta.

A plébános elmondta, bár Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke szerint a templom műemléképületként van nyilvántartva, az illetékes hivatal nem tud anyagi alapokat elkülöníteni a munkálatokra. A költségeket a hívek adományaiból fedezik, de a tervek szerint pályázati forrásokat is megcéloznak, és a helyi önkormányzat hozzájárulására is számítanak. Ugyanakkor felkérték a helybélieket és az Alfaluból elszármazottakat, segítsék a kezdeményezést, így közös összefogás eredményével ünnepelhetnek 2013-ban.

A templom története

A régi templom a 13. században épült, Szent Simon, Szent Júdás Tádé apostolok és Szent Margit szűz és vértanú tiszteletére. A toronyláb és boltozatai a román stílus jegyeit őrzik. Az épen maradt kő kapu szintén a román korból származik. Entz Géza művészettörténész szerint a mély kapubéllet változatosságával és arányaival egyedülálló az egész Székelyföldön.

A 15. században a templomot gótikus stílusban átépítették, amelyből a torony alsó emelete, a kapuzat főbejárata megőrizte a régi formáját. A főbejárat ablakai gótikus elemeket őriznek. Az átalakítások során a tornyot magasították, a harangot 1537-ben öntötték.

1766-1776 között a templomot barokk stílusban átalakították. Bejárata felett az 1780-as évszám olvasható. Az átalakított barokk műemléktemplomot 1786-ban Batthyány Ignác erdélyi püspök szentelte fel a Szentháromság tiszteletére.

A templom tornyát 1822-ben javították, 1840-ben bádogsisakkal fedték be. 1929-1930-ban a műemléképületet kibővítették, a hajót oldalhajóval kiszélesítették. A javítások alkalmával a kibontott északi falból festett boltívborda darabok, kőablak keretrészek kerültek felszínre. Az orgonát 1930-ban készítették. A templomot egykor várfal vette körül, amelyet a későbbiekben lebontottak, jelenleg csak a kőfal töredékei látszanak.

Ennek a templomnak volt a papja István hitvédő pap, a csíksomlyói pünkösdi búcsú elindítója, P. Domokos Kázmér püspök, Andrássy Antal – az 1848-49-es szabadságharc mártírja, Zomora Dániel – a későbbi gyulafehérvári püspökhelyettes, gróf Mikes János – a későbbi szombathelyi püspök, Gaál Tamás az iskola- és templomépítő pap.