„Egyszerűség, alázat, szelídség és szeretet – ezt üzenik nekem ezek a virágok, és úgy érzem, az elhagyott gyermekek lelkében is ezek a tulajdonságok virágzanak. Megszerettem a havasi gyopárt, és rengeteg odafigyeléssel kezdtem az udvaromon termeszteni. Nagyon szépen fejlődtek, tőosztással szaporítottam, így jutottam el oda, hogy szép, gazdag termésem lett. Egyébként nagyon szereti a somlyói talajt a havasi gyopár, több személyt is ismerek, aki termeszti” – meséli a csíksomlyói Péter András.

Mivel sajnálta, hogy évente több száz, általa termesztett virág csak úgy elszárad, gondolkodni kezdett a préselt havasi gyopár felhasználásán. „Ekkor bukkant fel művészi hajlamom. Gyermekkoromban volt több próbálkozás is, diákkoromban óriásplakátokat festettem zsírkrétával, gitároztam, próbálkoztam a faragással, amatőrként, autodidakta módon próbáltam ki sok mindent. Volt hajlamom a kézművességre, de nem találtam addig meg az utam” – eleveníti fel a fiatalember, hogyan is látott hozzá három évvel ezelőtt egyedi képkompozíciói készítéséhez. „Elkészítettem néhány képet, és egy régi ismerősöm azonnal rendelt öt darabot. Ő nyitotta fel a szemem, hogy ebben hatalmas érték van” – mondja a fiatalember, akinek munkáit a közösségi oldalon, a Gyopárgaléria blogon lehet megcsodálni.

Péter András különböző világokat elevenít meg ezekben a kompozíciókban, de mint szavaiból kitűnik, számára egyik legfontosabb üzenetük ezen munkáknak a megmaradás fontossága, Székelyföld szeretete. „Haza csak egy van, s egy is marad: az, ahol születtél és ahonnan elmentél. A havasi gyopár számomra ezt szimbolizálja. Mikor ezek a gondolatok bennem megfogalmazódtak, kialakult a székelyföldi megmaradás témája, ezekben a munkákban például a piros-fekete szín dominál, és a székelyek mindennapi harcát szimbolizálják. Sok munkámban megjelennek a templomok, emlékművek, mindennek egy üzenete van: voltunk, vagyunk s leszünk. Számomra ezek a kedves témák.”

„Ma már sokan termesztenek havasi gyopárt, de én bízom abban, hogy a festéssel, háttérszerkesztéssel ezt a virágot nagyon egyedi módon használom fel. Nem szeretnék híres lenni, viszont ad egy biztonságérzetet, hogy vagyok és amit teszek, az jó. Felváltja és kisimítja a rosszat, a betegséget a szomorúságot, ami a munkámmal jár” – mondja Péter András, aki szociális munkás a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház sürgősségi osztályán. Azt mondja, ez a legszebb hobbi a világon. Most éppen a debreceni Virágkarnevál szervezőinek a visszajelzésére vár, ugyanis pozitív válaszuk esetén a székely megmaradás témában húsz képe fogja képviselni Székelyföldet a karneválon.

A fiatalember munkái az elmúlt években több országba, kontinensre eljutottak barátok, ismerősök jóvoltából. Nagyszerű ajándéka a sorsnak – hangsúlyozza –, hogy képei által nagyon sok embert, életutat megismert.