HIRDETÉS

Ilyen volt anno a szakvizsga – meg is becsülték a mestert

Bakó Zoltán 2017. március 08., 17:36 utolsó módosítás: 2017. március 08., 20:27

A segesvári várbeli történelmi múzeum számos érdekessége közül kiemelkedő helyet foglal el egy 15 centiméter hosszú és 17 centi magas kis hordócska, amelynek abroncsa sárgarézből készült, két fedelén pedig faragványok vannak. Romániában is egyedülálló a XVIII. században készült tárgy.

A hordócska egyik fedélen a kádárok céhének címere, a másikon W S monogram látható. Az Agerpres hírügynökség utána járt a hordócska eredetének, és a vele kapcsolatos történéseknek. A múzeum igazgatója, Nicolae Teşculă úgy tudja, a W S monogram egy Wilhem Schonawer nevű mesterlegényt takar, aki a segesvári céhnél tanulta éveken keresztül a kádármesterséget.

Az inasok általában 3–4 éven keresztül tanulták a mesterséget egy-egy céhmester mellett, s amikor az úgy ítélte meg, hogy az inas már képes arra, hogy önálló munkákat is elvégezzen, előléptették mesterlegénnyé, vagyis segéddé. A segéd további éveken keresztül, de immár nem feltétlenül az első mesterénél tanulta tovább a szakmát, leggyakrabban más városokban. Aztán elkövetkezett a mestervizsga időszaka, amit minden mesterlegénynek le kellett tennie, hogy mesterré lépjen elő. Ám ekkorra már nem csak a szakmát kellett kifogástalanul ismernie, de megkövetelték azt is, hogy házas (nős) legyen, meglegyen a bizonyított segédi képesítése, és el kellett készítenie a mestermunkát. Ezt a munkát bírálta el aztán egy, a céhmesterekből létrehozott bizottság. Ha a munka elnyerte a mesterek tetszését, a mesteri cím várományosának egy lakomával kellett megtisztelnie a bizottságot, amit szigorú céhszabályok alapján tartottak meg. Meghatározott összetételű étkeket szolgáltak fel, szigorúan mért mennyiségben felszolgált italokat fogyasztottak (ezzel kerülték a részegeskedésnek még a gyanúját is, hiszen a céhszabályok drákói szigorral jártak el az italozó, részegen duhajkodó céhtársakkal szemben).

Ezután a mestermunka vagy mestermű általában a céh tulajdonába került, a céh bástyájában nyert elhelyezést, hogy a későbbi inasok és mesterlegények okulására szolgáljon. De olyan eset is volt, amikor a mestermű az újonnan avatott mester tulajdonában maradt, amivel aztán élete végéig dicsekedhetett, használhatta firmaként.

A segesvári múzeumban levő XVIII. századi hordócskán – Wilhem Schonawer mesterművén – a céh címerében egy kés (véső), egy körző, valamint egy hordó látható, ezt faragta a hordó viszonylag kis felületű fedelére a vizsgázó céhlegény igen nagy mesterségbeli tudással és művészettel. Tulajdonképpen nem bor vagy pálinka tárolására szolgált, hanem amolyan dísztárgy volt, amivel bizonyították, hogy készítője megfelelt a legmagasabb céhbeli tisztség, a mesteri fokozat elnyerésének.

Időközben az egyik legrégebbi, a kádárok céhe által karbantartott, háború, ostrom esetén fegyverrel védett bástya sajnos ma már nincs meg, lebontották az 1886-os évben, mert helyére építették a közigazgatási palotát.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
1 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS