A hordócska egyik fedélen a kádárok céhének címere, a másikon W S monogram látható. Az Agerpres hírügynökség utána járt a hordócska eredetének, és a vele kapcsolatos történéseknek. A múzeum igazgatója, Nicolae Teşculă úgy tudja, a W S monogram egy Wilhem Schonawer nevű mesterlegényt takar, aki a segesvári céhnél tanulta éveken keresztül a kádármesterséget.

Az inasok általában 3–4 éven keresztül tanulták a mesterséget egy-egy céhmester mellett, s amikor az úgy ítélte meg, hogy az inas már képes arra, hogy önálló munkákat is elvégezzen, előléptették mesterlegénnyé, vagyis segéddé. A segéd további éveken keresztül, de immár nem feltétlenül az első mesterénél tanulta tovább a szakmát, leggyakrabban más városokban. Aztán elkövetkezett a mestervizsga időszaka, amit minden mesterlegénynek le kellett tennie, hogy mesterré lépjen elő. Ám ekkorra már nem csak a szakmát kellett kifogástalanul ismernie, de megkövetelték azt is, hogy házas (nős) legyen, meglegyen a bizonyított segédi képesítése, és el kellett készítenie a mestermunkát. Ezt a munkát bírálta el aztán egy, a céhmesterekből létrehozott bizottság. Ha a munka elnyerte a mesterek tetszését, a mesteri cím várományosának egy lakomával kellett megtisztelnie a bizottságot, amit szigorú céhszabályok alapján tartottak meg. Meghatározott összetételű étkeket szolgáltak fel, szigorúan mért mennyiségben felszolgált italokat fogyasztottak (ezzel kerülték a részegeskedésnek még a gyanúját is, hiszen a céhszabályok drákói szigorral jártak el az italozó, részegen duhajkodó céhtársakkal szemben).

Ezután a mestermunka vagy mestermű általában a céh tulajdonába került, a céh bástyájában nyert elhelyezést, hogy a későbbi inasok és mesterlegények okulására szolgáljon. De olyan eset is volt, amikor a mestermű az újonnan avatott mester tulajdonában maradt, amivel aztán élete végéig dicsekedhetett, használhatta firmaként.

A segesvári múzeumban levő XVIII. századi hordócskán – Wilhem Schonawer mesterművén – a céh címerében egy kés (véső), egy körző, valamint egy hordó látható, ezt faragta a hordó viszonylag kis felületű fedelére a vizsgázó céhlegény igen nagy mesterségbeli tudással és művészettel. Tulajdonképpen nem bor vagy pálinka tárolására szolgált, hanem amolyan dísztárgy volt, amivel bizonyították, hogy készítője megfelelt a legmagasabb céhbeli tisztség, a mesteri fokozat elnyerésének.

Időközben az egyik legrégebbi, a kádárok céhe által karbantartott, háború, ostrom esetén fegyverrel védett bástya sajnos ma már nincs meg, lebontották az 1886-os évben, mert helyére építették a közigazgatási palotát.