„Mindenkinek más, ami szükséges és fontos, de a legjobb, ha a józan esze benne van” – véli Szarvas Zsuzsa önkormányzati képviselő, a Harmónia cukrászda vezetője. Régebben rendetlenebb volt a táskája, ám mintegy másfél éve, amikor vállalkozásba kezdett, letisztult a tartalma, azóta csak a legfontosabb dolgokat hordozza magával. Ennek ellenére akadnak benne meglepő tárgyak is, elkacagta magát, amikor a korábban mikrofonkábel-tartóként használt táskából elővett egy felsőt, amit elmondása szerint édesanyjához vitt kimosni, miután összepecsételte, onnan pedig más blúzban távozott. Amikor jobban belenézett, akadt parfümminta, újrahasznosított boríték, számlák, kézrém, kulcscsomó, pénztárca és írószer is.

„Mindenképp magammal hordom az önkormányzatis füzetem és a mindentudó noteszem, ahova feljegyzem az ötleteimet, rendeléseket, tennivalókat, illetve a neszesszerem” – magyarázta Szarvas Zsuzsa. A tárgyak elkallódását egy külön, táskáról táskára vándorló rekesz segítségével kerüli el. Ezt édesanyja a cukrászda logójával ékesítette, benne pecsét, adathordozó, írószer és egy ajándékba kapott, szerencsehozó hűtőmágnes is van.

Megélni a nőiességet

Általában csendes, visszahúzódó és egyszerű vagyok – így jellemzi magát Gálfi Éva, aki amellett, hogy Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester felesége, egy vállalkozás ügyvezetője és édesanya is. „Tudom, hogy a női táska általában igazi kincsesbánya, de az enyém nem az, mindig csak a szükséges van benne” – jegyezte meg. Inkább a kisebb táskákat kedveli, és mindenképp magával viszi az átlagos hétköznapokhoz szükséges tárgyakat, sosem hiányozhat belőle a pénztárcája az okmányaival, a kulcsai, egy írószer és egy csomag papírzsebkendő. Utóbbi szerinte a legtöbb női táskából kimaradhatatlan.

Száva Enikő, a székelyudvarhelyi Székelyföldi Stúdió szerkesztő-műsorvezetője rendszerint pénztárcáját – benne a jogosítvánnyal – felejti el bepakolni a táskájába, viszont kávés bonbonok mindig vannak benne, hiszen elegendő energiát nyújtanak neki, ha váratlanul élőben kell tudósítania. Nemrég elolvasott könyv, kendő, naptej, telefon, aprópénz, névjegykártyák, kézkrém, fejfájáscsillapító, de még morzsa és egy kavics is volt a táskájában. Szerinte a szőlőzsír és a kézkrém nélkülözhetetlen egy női táskából. Száva Enikő egyébként nem tartja magát feminista típusnak, úgy érzi, a férfiakat ugyanúgy megilleti az ünneplés, mint a nőket.

„Éljen az erősebb nem!”

„Mindennap nőnap van, nem muszáj egy napot kijelölni erre. Mindennap különlegeseknek kellene érezniük magukat a hölgyeknek, és nem csak a virágokért” – véli a tizenkettedik osztályos Péter Boglárka, aki úgy ajándékozta meg tanárnőjét, hogy azt kívánta: éljen az erősebb nem. Válltáskájából először két füzetet és egy könyvet vett elő, ezek segítségével készül az érettségire.

„Mindig van a táskámban egy kávés termosz és egy üveg víz is, a táskám általában kávéval vagy kajával szokott tele lenni” – jegyezte meg a diáklány kacagva. Mivel kontaktlencsét hord, mindig van nála szemcsepp is.  Magával hordja pénztárcáját is, amelyben nemcsak okiratait és pénzét tartja, hanem kisebb emlékeket is, emellett nagyon vigyáz arra, hogy egy tasak rágógumi is legyen táskájában. A golyóstoll, rúzs, szájfény, fájdalomcsillapító mellett egy kisebb noteszt is magával hord, amelybe gondolatait jegyzi fel. Rendszerint csak a bornyitó hiányzik a táskájából – mondja –, de egy önvédelemre használható paprikaspray sem ártana. „Nem is lehet igazán rendet tartani egy női táskában, mert gyártásukból adódóan nagyok és öblösek, és akkor mindent beledobálnak, vagy kisebbek, és akkor nem lehet mindent bepakolni” – véli.

Érezzék, hogy értékelik őket

A fél irodát hordozom a táskámban – vallotta be Sándor Edit, aki nyugdíjasként a Tábor utcai nyugdíjas-tömbház adminisztrátora is. Ő mindig magával hordozza a munkájához szükséges okiratokat, pecsétet, és egy kisebb noteszt. Azon is gondolkozott, hogy végleg nyugdíjba vonul, de nem tudja elképzelni, hogy munka nélkül mivel töltené el délelőttjeit, hiszen özvegy, lányai pedig külön élnek tőle.

„Sok jövőm nincs, csak a jelen. Ha az idő kerekét vissza lehetne fordítani, sok mindent másképp csinálnék az életemben, ám lehet, hogy ugyanabba a hibába esnék. De így is jó” – magyarázta, felidézve, hogy alig egy szűk hónapja dédmamává vált, ami számára igazi öröm. Táskájából elmaradhatatlan a pénztárcája, és egy kevés nassolnivaló. „Inkább az édességet szeretem. Gyakran nem az élelmet, hanem a csokit lesem. Amíg a gyerekek kicsik voltak, nekik vásároltunk, most úgy néz ki, én lettem a kicsi” – árulta el. „Egy női táskában elsősorban a személyazonossági igazolvány kellene legyen, és persze pénz. Míg az ember fiatalabb, esetleg egy szépítkezőszer is akad benne, de számomra már nem szükséges. Fiatal korunkban sem hordoztunk ilyet, mert nem voltunk annyira igényesek, mint a mai nők” – mondta Sándor Edit, aki korábban a polgármesteri hivatalban dolgozott. Úgy érzi, akkor barátságosabb volt a munkaközösség, szeretettel fogadták egymást és az ügyfeleket is, szerinte ez hiányzik a mai munkahelyekről, irigykedés, ridegség és tiszteletlenség váltotta fel a családias hangulatot.

„Annyit tanácsolnék a nőknek, hogy értékeljék és fogadják örömmel a kedvességet, felejtsék el ilyenkor a bánatukat” – fogalmazott Sándor Edit, aki szerint egy nő érzi, ha értékelik, és sokat jelent neki, ha nem közömbösen kezelik. „Sokszor akár egy szál virág is sokat számít” – véli.