Teret hódít a természet

Amint ráléptem az ösvényre, előttem harminc méterre egy őz is épp azt tette, majd megtorpant, fejét felém fordította és nézett mozdulatlanul. Pár fotót készítettem, közben sejtettem, nincs egyedül, ezért megmozdultam, hogy indulásra késztessem, hogy a feltételezett társait is lencsevégre kaphassam.

Székely Hírmondó

2021. június 18., 00:122021. június 18., 00:12

Az első hangoskodó madár egy erdei pinty volt, vastag ágon ült és önfeledten énekelt. A „pintyes fára” egy csúszka szállt, fejjel lefelé haladt a törzsön, majd mikor elrepült, helyébe egy nagy fakopáncs érkezett. A fakopáncs sem időzött, hullámzó röptét távcsövön át sokáig kísértem. Egy feketerigó éneke zökkentett vissza a helyszínre.

Elindultam a keskeny ösvényen, emlékeztem, hogy ez valamikor széles volt, térkővel kirakva, amit a felnövő gaz szűkített le. Igen, nem az erdőben vagyok, és nem is egy réten sétálok, hanem a városban, az állomási tóként ismert részen. Jól emlékszem a helyre, itt fürödtünk nyáron, télen korcsolyáztunk.

A tó valamikori szélét nád szegélyezi, bent fiatal fűz, éger, juhar felnövések vannak, ahol az őzek remek óvóhelyet találnak maguknak, és számtalan énekesmadár költőhelye, mint a csilpcsalpfüzike, az énekes nádiposzáta, nádirigó, amit csak láttam ott jártamkor. Az Olt ártéri ligeterdőjében cinegék, barátposzáták, feketerigók, fenyőrigók, seregélyek, tengelicek, kenderikék, őszapók, zöldikék találtak otthonra. A folyót követő mezőn citromsármány, mezei pacsirta énekel, de ott vadászik a héja, a gólya, a fecske, a barázdabillegető, és hallatja hangját a haris, a kakukk, a sárgarigó, a gyurgyalag.

Hamarosan régészeti ásatások kezdődnek, remélem, hogy addig a poszáta, füzike és más madárfiókák elhagyják a fészküket. Szomorú viszont az, hogy a következő költést már nem biztos, hogy ott fogják elkezdeni. Elmennek és elviszik az álmot, hogy lehetett volna egy madárparadicsom, egy didaktikai park, amit a természet kezdeményezett, ahova óvodás, iskolás, egyetemista, az egyszerű természetszerető, a környéken lakó, a mozgáskorlátozott a város forgatagából egy pillanat alatt az erdő hangulatába léphetett volna.

Kelemen László