Szembekötősdi

Amennyire rühelltem a matematikát az iskolában, annyira rájöttem, felettébb hasznos a számokat megfigyelni, amikor az élet kucifántosságai migrént okoznak nekünk, kisembereknek.

Az amerikai elnök első komoly külföldi turnéját Szaúd-Arábiával kezdte. Köztudottan demokratikus ország, ahol nők, melegek, mindenféle kisebbségek álmukban is hálát rebegnek, hogy volt kiváltságuk ott megszületni; azért gondolom, mert sem az Európai Parlament, sem az Amnesty International nem berzenkednek az olajmágnás sejkek rendszere ellen.

„Különösen boldog nap volt” – összegezte Donald Trump, amit köznapi nyelvre úgy fordítanak, hogy 110 milliárd dollár értékű fegyvert ad el Amerika az arab államnak, ám összesen 380 milliárdos üzletről kötöttek szerződést; mennyire civil célt szolgál a fennmaradó 270 milliárd, csak sejteni lehet, tudván hogy például a NASA egy lyukas centet sem kap olyan kutatásra, amelynek nincsen katonai jellegű alkalmazása is. Szóval 110 milliárdból védik magukat a szaúdiak, akiket eddig a kutya sem támadott meg. Összehasonlításként a híres dubai Burj Khalifa, a világ legmagasabb épülete (828 méter, 163 emelet) másfél milliárd dollárba került. Románia az idén rekordnak számító 17 milliárd eurónyi szociális kiadásból lát el minden rászorulót. A Soros-terv szerint Európa évente egy millió bevándorlót kellene befogadjon. Hogyha három milliót számítunk, három év adagját, a százmilliárdos szaúdi fegyvervásárlásból mindegyik potenciális idejövő kaphatna 3333 dollárt, amivel szépen megalapozhatná az életét ott, ahol van, nem kellene a szegénységre hivatkozva útnak induljon. De erről szó sem lehet. A szíriai polgárháború legszörnyűbb napjaiban a szaúdiak leszögezték, egyetlen szíriai sem teszi be oda a lábát, viszont készek kétszáz milliót adni nekik mecsetépítésre. Hol? Ugye kitalálta az olvasó: Németországban.

Az ember úgy van felépítve, hogy egy szerv hiányos működését más szervek kompenzálják egy kis pluszmunkával. Homérosz, Milton vakon írtak remekműveket, Beethoven süketen komponált, mint senki más, Stephen Hawkingot gépek tartják életben, de az esze vág. Aki viszont nem akar látni, sem hallani, az nem is fog. Amíg aztán egy napon káprázik a szemünk és belecsendül a fülünk, de már késő lesz.