Petőfiék azt üzenték

Legyen béke! Valahányszor a ’48-as márciusra gondolok, lelkembe fénylenek a magyar szabad sajtó legelső, nyomtatásban megjelent szavai. Szent szavak ezek! Petőfi és Jókai rajongó társasága ezekkel öntött lelkesedést a csüggedő magyarba, és félemlítette meg ellenségét.

Nem véletlen, hogy fontossági sorrendben a béke szerepelt az első helyen. A magyar népet kiválóan jellemzi, hogy nemes és elérhető célokat tűz maga elé; a legnagyobb és legszebb küzdelem előestéjén is így kiált fel: legyen béke, mely a szabadság gyümölcse, legyen szabadság, mely az egyetértés biztosítéka, és legyen egyetértés, mely békében és háborúban a legnagyobb hatalom. A magyarok mindig is tudták, hogy a kivívott szabadságot csak békében lehet megőrizni!

Európa most nem csendes, újra nem csendes. A háború nemcsak a történelemkönyvekben és a tankönyvekben olvasható, hanem itt zajlik a szemünk előtt. Úgy látszik, a fejünk fölött döntéseket hozók a Trianon óta eltelt száz év alatt sem tudták megérteni, hogy a szabadság megbéklyózása sosem vezet tartós békéhez. Máig sem értik, hogy az emberi és közösségi jogok megtagadása nemhogy nem szünteti meg automatikusan a konfliktusok okait, és nem teremt az emberi szokásokban gyökerező békét, hanem ellenkezőleg, keserűséget szül, és fokozza a szembenállást.

A világpolitika irányítói még mindig foglyai sajátos gondolkodásmódjuknak, a másik iránti gyanakvásuknak, az erőforrásokért való versengés szellemének. Minduntalan megfeledkeznek arról, hogy örök békét mindaddig nem lehet megvalósítani, míg akár csak egyetlen nemzet is akad a világon, melyen egy másik nemzet uralkodik. Nem akarják felfogni, hogy fenyegetőzéssel, erőszak fitogtatásával vagy alkalmazásával csak távolabb és távolabb kerülünk a békétől…

Azok a márciusi ifjak, akik a Tizenkét Pont elé felírták azt a bizonyos mondatot, a végsőkig tartották magukat hozzá. És 174 esztendő után is érvényes, amit felírtak. Ezért tartozunk nekik csodálattal, bizalommal és szeretettel. Mert ugyanazt akarták, amit mi, és nem féltek mellette kiállni.
„Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés!” A híres Tizenkét Pont bevezető szavai ma időszerűbbek, mint valaha.

Bokor Tibor
(A szerző Kézdivásárhely polgármestere. Elhangzott március 15-én a Gábor Áron téren.)