Ne menj el! Gyere haza!

Körülnéztünk a szentgyörgyi lakáspiacon, milyen lehetőségei vannak azoknak a fiataloknak, akik ragaszkodnak városunkhoz, és itthon szeretnének fészket rakni. Szeretnénk valami biztatót mondani, hiszen az új­ság­írókkal szóba álló városi és falusi lakosok folyamatosan olyanszerű üzenetekkel traktálnak, hogy „mondja meg a polgármesternek, csináljon valamit, ne menjenek el a fiatalok!” Kérnek, parancsolnak, könyörögnek.

Fiatal házaspárt kísért éppen lakásnézőbe Szakács Blanka a Weltmob ingatlanügynökségtől, amikor telefonon elértük. Az ügyfelek az Első ház-program által biztosított hitelből szeretnének lakáshoz jutni – ez gyakorlatilag 30 évnyi eladósodást jelent, miközben az önrészt is szülői segítséggel tudják csak előteremteni. Annyiban kivételesek, hogy ők eleve háromszobás lakásra pályáznak, míg a hozzájuk hasonló fiatalok többsége a kétszobásokat keresi.

Ilieș Ionela a Petromex ügynökségtől így nyilatkozott:
– Ha most lennének a piaci kínálatban két- és háromszobás lakások, gazdag lennék, de nincsenek, még albérletet se nagyon találni, s ami kevés van, annak is magasak a költségei. A lakások többségét eddig felvásárolták az Első ház-program keretében, többnyire külföldön dolgozó fiatalok bízzák-bízták meg szüleiket, vegyenek a hazaküldött pénzükből hajlékot nekik. Amiből arra következtethetünk, hogy vannak, akik haza szeretnének jönni!

Béla és Fanni (nevezzük most így őket) néhány éve egy lerobbant tömbházlakást vásároltak hitelből, majd négyévnyi ausztriai munka után most tervezik a hazatérést. Időközben összeházasodtak, a lakást is sikerült felújítani. Nem így Ferinek és Amáliának, akik örökségből tudtak falun egy kis házat venni és azt rendbe tenni, a berendezésre azonban már nem futotta. Innen-onnan kikerült a legszükségesebb, de már két gyermek nevelésének gondját is viselik.

A kereslet irreálisan felvitte a lakások árát, mondja Ionela Ilieș, Sepsiszentgyörgy felkapott zónáiban – a központban, a Grigore Bălan sugárúton és az Ág utcában – már 35-40 ezer eurót is kérnek a háromszobás lakásokért négyemeletes tömbházakban, merthogy elsősorban ezeket keresik. Ezzel a fészekrakó fiatalok szárnyait alaposan megnyesik, a bankok nem adnak ekkora összegre hitelt, a különbség a lakás ára és a kölcsön összege között már több ezer, akár tízezer euró is lehet, ezt már nincs honnan előteremteni.

– Telket kell venni – mondja egy pénzét ingatlanokban forgató üzletember. – Én azt tanácsolnám a fiataloknak, vegyenek földet, és gondolkozzanak kis hobbit-házban, de hát ők inkább a szokás és a szülők tanácsai után igazodnak, azok pedig nem ismernek mást.
És akkor szinte muszáj elmenni! A visszatérés annál kétségesebb, mert sokan a külföldi nyugdíj miatt is a távozást választják. Ez egy halott város – hangzott el a borúlátó megállapítás egyik idős interjúalanyunk szájából. Reméljük, nincs igaza…