Lenni vagy nem lenni?

Szombaton Kézdivásárhely vendége volt dr. Czirják Árpád-Ferenc pápai prelátus és aranymisés nyugalmazott plébános, aki teltházas előadást tartott a Vigadó Művelődési Házban Székelyföld nem eladó, Lenni vagy nem lenni – ez itt a kérdés címmel.

Az 1968–1984 között egy év megszakítással segédlelkészként majd plébánosként Kézdivásárhelyen is szolgáló Czirják rendkívül tartalmas és kegyetlen igazságokat feltáró, a politikumot, a civil szférát és az egyházat sem kímélő előadásában arra próbált rávezetni, hogy melyik az autonómia irányába vezető út. A rendezvény szervezőinek sorát elnézve azt is mondhatjuk, hogy részben megvalósult az összefogás, hiszen a konferenciát tető alá hozó Kézdiszéki Székely Tanács mellett társszervezőként ott találjuk az RMDSZ-t, az EMNP-t és az MPP-t, de a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete és a Történelmi Vitézi Rend tagjai is segítő kezet nyújtottak.

A fórumot Kónya Zita, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács elnöke, a Kézdiszéki Székely Tanács elnökségi tagja nyitotta meg, aki elsőként Fekete Miklós főszervezőt kérte köszöntőbeszéde megtartására, majd dr. Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi tanárt hívta fel a színpadra. Utóbbi Tamási, Nyirő, Reményik, Wass Albert avagy a székely fiatalok irodalmi műveltsége címmel tartott előadást, arra keresve a választ, hogy az oktatási rendszernek milyen hatása van az önrendelkezésre, ugyanakkor rávilágított a hiányosságokra is.

A Református Kollégium diákjai és a Cantus Kamarakórus által szolgáltatott rövid kulturális előadásokat követően Sántha Attila költő, a Székely Szótár szerkesztője Kulyak, obor, pereszlen: honnan jövünk mi, székelyek címmel értekezett. Sántha a közönséget is bevonva különböző jövevényszavak magyarázásával, azok földrajzi eredetének behatárolásával igazolta, hogy a székelység nem csak a Kárpát-medencében van jelen immár több mint 1500 esztendeje, hanem a mai Ukrajna és Bulgária által közrezárt területen is; meglátása szerint ezt a mai nyelvben fellelhető idegen eredetű, de meghonosodott szavaink, ugyanakkor ma is létező helynevek is bizonyítják.

Dr. Czirják Árpád átfogó, finom humorral tűzdelt, ám komoly hangvételű előadásában sorra vette mindazon gondokat, amikkel ma a székelység szembesül. Terítékre került az elvándorlás kérdése, a jelképhasználat, a fogyatkozó lélekszám, a bevándorlás, a politikum és az egyház összefonódásából származó tesze-toszaság, az egyházi személyiségek köz­életi szerepvállalásának a hiánya, az apró lépések semmibe vezető politikája, a pártok közötti marakodás, a civil szervezetek tétlensége és az általános beszürkülés, ami az összefogás hiányával kiegészülve az önfeladás felé vezető útra tereli a fogyatkozó székelységet.

„Székelyföld nem eladó, de Székelyföldön egyre több ház és telek eladó, és ha a kínálat előbb-utóbb idegen nemzetiségű gazdára talál, akkor a részletekben már eladott Székelyföld véglegesen gazdát cserél” – kongatta meg a vészharangot Czirják, aki arra kérte a jelenlevőket, hogy jelentsék ki: Székelyföld idegeneknek nem eladó! A konferenciát a Perkő Néptáncegyüttes műsora zárta.