Kulturális fegyvertény

Kissé megkésve szólunk a Berecki Harangszó 2018-as kiadásáról, de jobb későn, mint soha! Bereck évkönyve mindenképp megérdemli a méltatást, hiszen nemhogy községek, de még városok, megyeszékhelyek közül is kevés büszkélkedik ilyen kulturális fegyverténnyel.
Megyénk települései közül egyedül Kézdivásárhely tartotta fontosnak folyamatosan város-évkönyvet kiadni (2000 és 2008 között), Sepsiszentgyörgy részéről is volt egy gyengéd próbálkozás – és talán ezzel a sor ki is merül. Bereck község önkormányzata azonban immár megszakítás nélkül tizennyolc esztendeje minden évben előrukkol a Berecki Harangszóval. És nem pároldalas füzetről beszélünk: a 2018-as kiadás is 162 – többnyire színes – oldalt számlál, minőségi ívpapírra nyomták igényes kivitelezésben.
Az önkormányzat anyagi erőfeszítése ez esetben hatékonyan társul Balogh András főszerkesztő és Ferentzi László segédszerkesztő munkájával (de hadd említsük meg a munkatársak nevét is: Biszak Tünde, László Laura és Timár Réka), akik most is olvasmányos, információban gazdag, szépen illusztrált kötetet állítottak össze. Ezt nem csak a bereckiek lapozgathatják haszonnal, hanem kitűnő ajándék gyanánt is szolgálhat a testvértelepülések küldöttségeinek, a községbe látogató vendégeknek, turistáknak és mindazoknak, akik érdeklődnek a térség múltja és jelene iránt.
„Tájainkon nyomot hagyott a történelem – írja beköszöntőjében Balogh András, mintegy megfogalmazva szerkesztői ars poeticáját. – Nomádok döngették határait, török-tatár hordák felégették, osztrák, német, orosz hadak ostromolták, házait lerombolták. Az itt élőknek mindig volt erejük az újrakezdéshez, talpraálláshoz. A berecki földben porladó őseink évszázadok mélyéről üzennek nekünk. Szabadságunkért, anyanyelvünkért, kultúránk megtartásáért vívjuk tovább a harcot. Reméljünk, és higgyünk egy szebb, boldogabb, igazságosabb jövendőben.”
A hagyományos, versekkel kiegészített naptárrész mellett a kötetben megtaláljuk az előző év képes eseménykrónikáját, a szerkesztők külön fejezetet szenteltek ünnepeinknek, nagyjainknak, megemlékeznek olyan jeles helybéli személyiségekről, mint Hankó Istvánné Litzár Julianna tanítónő, Kovács Árpádné Bara Mária kántornő vagy Máté Róbert Béla plébános. Olvashatunk Bodó Csaba népművészről, az iskolán kívüli hitoktatásról, képek villannak meg Petőfi Sándor életéből, és az 1917-es ojtozi csata eseményei is leperegnek előttünk.
„Tizennyolcadik évkönyvünk megmaradásunk reményében jelenik meg” – olvashatjuk Balogh András bizakodását a bevezetőben. Mi is bízunk abban, hogy a Berecki Harangszó jövőben is megjelenik, mert egy ilyen kezdeményezést kár lenne veszendőbe hagyni. <<