Koronás hurutka

Még az utóbbi száz esztendőben is több betegség zúgott végig a világon, volt, amihez az évek során hozzászokott az emberiség, mint a pestis és az ebola, igaz, már megtalálták mindkettő ellenszerét. Addig milliók haltak meg fekete haláltól vagy vérzéses lázban. Helyettük a múlt század elején a világban a spanyolnátha ritkította az emberiséget. 1918 őszén és telén világszerte 25–50 millióan (egyes becslések szeriont 70 millióan) haltak bele. A pontos adatok nem ismertek, mert egyrészt sok ország nem szolgáltatott részletes statisztikát, másrészt egész régiók haltak ki. Az érdekessége, hogy nem az időseket, hanem az erejük teljében lévő 20 és 50 közöttieket vitte el, három hullámban.

A H1N1-es vírustörzs okozta spanyolnátha után következő influenzajárványok sem bizonyultak kíméletesebbeknek. Annál is inkább nem, mert az említett vírustörzs változatai. Egyikük a sertés eredetű altörzs, a másik a madárinfluenza volt. 1956–1958 között egy H2N2-es vírustörzsű ázsiai influenza okozott 2–3 millió halálesetet Kínában, Hongkongban és Szingapúrban. 1957 júniusában elérte az Egyesült Államokat is, ahol közel 70 ezer ember életét követelte. Ezek a pandémiák főleg a gyerekeket és az öregeket érintették.

A tudósok szerint nagy influenzajárvány úgy száz esztendőnként tör ki. Úgy látszik, ennek most jött el az ideje. A koronavírus okozta megbetegedések, melynek kiindulópontja a kígyók és denevérek között keresendő, főleg az időseket betegíti meg, sokszor halálosan. Pillanatnyilag ez a járvány még nincs tetőzve.

Az iskoláját bezárva találó kisiskolás az úton mind faggatja az anyját, hogy miért kell hazamennie, amikor ő a hurutkát már legyőzte; miért kell megfutamodni előle. Azért, mert ez koronás hurutka – jött a válasz. Erre a gyerek csak legyintett. Koronás, nem koronás a tévében látható hurutka, akivel az emberpalánta együtt aludhat, nem félelemkeltő, pedig amint a fenti adatokból is kiderül, bizony gyilkos egy „barát”. Már Arany János megírta: „O nátha, nátha! Grippe!/ Katarrhusz! Influensz!/ Vagy bármi cifra névvel/ S alakban megjelensz./ Tegnap mint ma/ Hurut, flegma,/ Gyilkos asthma,/ Emphysema,/ Meg rheuma,/ Örök téma./ Oh rút/ Hurut!/ Az ember addig huru’t, (ige)/ Míg egyszer megmúrut (oláh szó).”