Ki képviseljen minket?

„Köztársasági elnökként kiemelt feladatomnak tartom az összmagyarság képviseletét, így számomra nincs különbség a tekintetben, hogy valaki határon innen vagy túl él. A magyar, az magyar, s pont” – olvasható Novák Katalin köztársasági elnök május 20-i, magyar és angol nyelvű Facebook-bejegyzésében. Bukarestben viszont erről másképp vélekednek, amint azt a román külügyminisztérium még aznap kibocsátott közleménye is tükrözi. Ebben ugyanis azt hajtogatják, hogy Magyarország nem formálhat jogot a határon túli magyarok képviseletére, legfeljebb kulturális kapcsolatot ápolhat a más államokban élő magyar etnikumú állampolgárokkal.

Az elmúlt hétvégén újabb diplomáciai pengeváltásra került tehát sor a két ország képviselői között miattunk, de nem az érdekünkben. Legalábbis román részről nem, hiszen ismét a megkérdezésünk mellőzésével nyilatkoztak velünk kapcsolatban. Éppen ezért mi, Erdélyben élő magyarok szögezzük le egyszer s mindenkorra, hogy messzemenően egyetértünk Novák Katalin kijelentésével.

Ennek oka Bukarest velünk szemben immár több mint 100 esztendeje gyakorolt magatartásában rejlik. A mindenkori román hatalom ugyanis semmibe vett és vesz minket továbbra is, a tudomásunk és beleegyezésünk nélkül hozta és hozza meg a ránk vonatkozó döntéseket. Ráadásul megteremtette e jogtipró gyakorlat törvényes kereteit, hiszen az ország alkotmányának 1-es pontja leszögezi, hogy Románia nemzetállam. Vagyis tulajdonképpen egy megtűrt, hivatalosan nem is létező közösség tagjainak tekintenek, és nem rajtuk múlott, hogy a tények ennek még mindig ellentmondanak.

Mindezek tudatában és szenvedő alanyaként kijelentjük, hogy az erdélyi magyarok képviseletének bukaresti hatalmi körökre való testálása felérne a nemzeti öngyilkossággal. De különben is számunkra az egyetlen természetes, megnyugtató és eredményes megoldás csak az önmagunk képviselete lehet, az általunk megbízhatónak ítélt és erre a célra megfelelőnek tartott személyek által. És Novák Katalin közéjük tartozik.

A megállapításunk pedig vonatkozik az ország határain kívül élő románokra is. Meggyőződésünk és álláspontunk szerint Romániának nem csak joga, hanem egyben kötelessége is részt venni gondjainak orvoslásában.