Kézdi mérnök az OTP Bank tetején

– Hol tanult, miért döntött e szakma mellett?

– Kézdivásárhelyen születtem, 2011-ben végeztem a Bod Péter Tanítóképzőben. Hamar kiderült, hogy a fizikával találom meg a legjobb összhangot. A szubjektív dolgok nekem mindig is túl nehezen értelmezhetők voltak, úgy gondolom, túl sok magyarázatot lehet hozzájuk fűzni. Az egyetlen járható út számomra tehát a fizika maradt. Már tizedik osztályban nyilvánvalóvá vált a mérnöki hivatás választása. Ez ugyanis egy gyakorlatias, kivitelezési megoldásokat sürgető, alapos munkát igénylő szakma. Amint letisztázódott bennem, hogy mi szeretnék lenni, mindenáron ragaszkodtam célom eléréséhez. Így mentem a kolozsvári egyetemre, út-, híd- és vasútmérnök a hivatalos képesítésem, amit 2017-ben szereztem meg.

– Hol kezdte a pályát, hogyan jutott Budapestre?

– Amikor végeztem az egyetemen, már volt egy év tapasztalatom, hiszen technikusként dolgoztam a Strabagnak, építési anyagok minőségének méréséért voltam felelős. Aztán amint kezemben tudhattam a diplomámat, a világot is nyakamba vettem. Így kerültem Münchenbe, ahol kezdőként indultam a kivitelezésben, egy teljes lakópark szerkezetéért feleltünk. Kilenc hónapra rá én bizonyultam a legtapasztaltabbnak csapatunkból. A budapesti cég telefonon keresett meg. Jó ajánlattal, barátokkal, otthonias érzésekkel kecsegtetett, így hát igent mondtam.

– Milyen feladatok várták a magyar fővárosban?

– Két évvel ezelőtt az új Puskás Stadion kivitelezésében vettem részt, majd a 10. kerületben egy 270 lakással rendelkező társasház szerkezetének építéséről feleltem. Onnan az Etele pláza már kiásott gödrébe kerültem, Kelenföldön. Amikor az az építkezés már a vége felé tartott, az OTP székházra küldtek ki, a 13. kerületbe. Másfél évet dolgoztunk kollégáimmal, hogy ez az épület elkészüljön. Jelenleg egy harminc főt számláló csoporttal az utolsó simításokat végezzük rajta. Sikerült ezt egy hónappal a határidő előtt befejezni szerkezetileg. Engem kértek meg végül a tiszteletbeli feladatra, hogy a szimbolikus utolsó emelést vezényeljem, vagyis a díszkoszorút és a keresztet elhelyezzem a tetején, az elkészültét jelezve.

– Kik segítették útja során?

– Édesapám ingatlanfejlesztéssel foglalkozik, ő tanította meg, hogy néha a sáros bakancs jobb az újnál. Vele töltöttem a líceumi nyarakat, amikor nyaralót építettünk Ikafalván. Édesanyám minden elképzelhető segítséget megadott, támogatta szabadidős tevékenységeimet, rengeteget tanított és taníttatott. Aztán a kézdivásárhelyi gyerekek klubjában Jancsó László irányításával fürkészhettem a modellezés tudományát. Távirányítós hajókat, kisautókat, repülőket építettünk. Ott tanultam meg bánni anyagokkal és szerszámokkal. Bíró Tibor, a főépítésvezető pedig arra tanított, hogyan kell az emberekkel együtt dolgozni, a cég érdekeit megfelelően figyelni.