Fontos a bizalmas kapcsolat háziorvosunkkal

– Nagy kérdés volt mindig, hogy miért kell először a háziorvoshoz menni, ha betegek vagyunk? Egyáltalán miért van szükség családorvosra?

– Az egészségügyi rendszerünk alappillére a háziorvos. Ő kellene legyen az, aki hosszú távon követi a páciensek egészségi állapotát, ezáltal olyan adatok vannak a birtokában, amelyek egy rövid szakorvosi konzultáció során esetleg nem kerülhetnek napvilágra. Ideális esetben a családorvos az, akihez gyorsan és bizalommal tudunk fordulni, akármilyen panaszunk is legyen, mivel már ismerjük őt, és ha ez így van, sokkal könnyebb az orvos–beteg kommunikáció, aminek következtében a beteg nem „kóvályog” az egészségügyi rendszer útvesztőjében, hanem sokkal gyorsabban elindul a diagnosztizálás. Ha nem bízunk a családorvosunkban, vagy úgy érezzük, hogy nem elég képzett, akkor sok esetben fölöslegesen a sürgősségin találjuk magunkat, vagy a szakrendelők sűrűjében veszünk el.

– Miért a családorvosnak kell megírnia a „küldőpapírt” és a beutalót, ha szakorvoshoz kell fordulni utána?

– Az orvostudomány fejlődése miatt hatalmas mennyiségű a rendelkezésünkre álló adat a különböző betegségekről. A családorvosnak mindezeket ismerni enyhén szólva is lehetetlen. Viszont, ha nem is tudja, hogy éppen mitől szenvedünk, jó intuíciója kell legyen ahhoz, hogy milyen szakorvosi segítséget kérjen a gyors és megfelelő ellátás érdekében. Azért fog írni küldőcédulát, mert van egy sejtése, vagy akár tudja, hogy miben szenvedünk, de nincs eszköze és esetleg megfelelő tudása azon a szakterületen. Ekkor jön szóba a szakorvos, aki már a háziorvos által előkészített kórtörténetből, leszűkített diagnosztikai lehetőségekből célzottan tud vizsgálódni és kezelést javasolni. Beutalót abban az esetben írunk, ha a beteg állapota nem engedi meg az otthoni kezelést, vagy olyan kezelésre, vizsgálatra van szüksége, ami állandó kórházi felügyeletet igényel. A különbség a küldőcédula (bilet de trimitere) és a beutaló (bilet de internare) között az, hogy az előbbi szakorvosi vizsgálatra, míg a beutaló kórházi ellátásra küld.

– Mikor kell mentőt hívnunk? Mik azok a tünetek, amikor nem szabad mi vigyük orvoshoz azt a személyt, akivel gond van?

– Ez egy elég nehéz kérdés a páciensek számára, éppen ezért gyakran megtörténik, hogy mentőt hívunk egy orrfolyáshoz is, de késlekedünk mentőt hívni egy erőtlen, nehezen lélegző, erős mellkasi fájdalmakkal küszködő emberhez. Ebben is nagy szerepe van a háziorvosnak, mert neki kell felvilágosítania, hogy mikor mihez érdemes folyamodni. Nehéz lenne most elmondani, hogy minden esetben mi is a helyes lépés, mert ez nagyban függ az életkortól, a páciens állapotától és persze magától a betegségtől. Ha egy felnőtt szenved hasmenéstől, azt legtöbb esetben a családorvos meg tudja oldani otthoni kezeléssel, de ha ugyanez egy féléves gyerekkel fordul elő, aki nem tud elég folyadékot bevinni, és a szülők se tudják, mitévők legyenek, illetve a gyerek állapota gyorsan romlik, több mint valószínű, hogy a sürgősségen kötnek ki.

– Sokszor előfordul az is, hogy várni kell az ún. „programálásokra”. Ez bizony gyakran türelemjátékká válik…

– A programálásnak két fő oka van, amelyek kölcsönösen segítik az orvos és a páciensek dolgát. Abban az esetben, ha időpontot kérünk a háziorvostól, és ezt mindenki megteszi, lecsökken a váróteremben töltött idő, és az orvos is könnyebben tudja betervezni a teendőit, ami jobb ellátáshoz vezet. A szakorvosi szférában talán jobban működik ez a rendszer, főleg a magánrendelők esetén, mert ott versenyszerűvé válik a minél jobb szolgáltatás biztosítása. Betegen hajlamosak vagyunk kevésbé empatikusak lenni, csak arra tudunk gondolni, hogy nekünk most rossz, és valaki segítsen rajtunk, ami nem is csoda, hiszen szenvedünk, ezért gyakran elfogy a türelmünk, ha azonnal nem kerülünk orvos elé, vagy az orvos 10 perc szünetet tart, mert már 4 órája dolgozik megállás nélkül. Ebben az esetben zaklatjuk az orvost, vagy a modorunk is megváltozik, és ez kölcsönös türelemvesztéssel járhat. Természetesen van az a véglet is, amikor a hosszú évek munkájába belefáradt orvos már elvesztette tűrőképességét, és egyszerűen nem képes jókedvvel ellátni a feladatát.

– A gyógyszerszedésnél mire kell fokozottan odafigyelni?

– Fontos, hogy az orvost ne kerüljük meg, ha betegek vagyunk, és az általa javasolt kezelést kövessük. A krónikus kezelések nagy része hosszú távon fejti ki a hatását. Ezért ne lepődjünk meg, ha a magas vérnyomás kezelésére szedett gyógyszerünket főleg a kezdeti szakaszban megváltoztatják, vagy az adagját korrigálják, mert ennek így kell történnie. Együtt kell működni az orvossal, mert a visszajelzéseinkből, a ránk bízott feladatokból, mint például a gyakori vérnyomásmérés, tudja kiszűrni, hogy jó úton halad-e a kezelésünk, esetleg változtatni kell. Természetesen ez csak egy példa, de így működik minden betegség esetén. Világméretű gond lett mára a túlzott és helytelen gyógyszerfogyasztás. Gyakori az, hogy a szomszéd gyógyszerét beszedjük csak azért, mert neki használt. Ugyanekkora gond az antibiotikum helytelen használata, nem előírás szerinti szedése, vagy előírás nélküli szedése, de sajnos, gyakori a nem hozzáértés miatti túlzott és helytelen antibiotikumhasználat is. Sajnos, a baktériumok nagyon gyorsan fejlődnek, és a nem megfelelő antibiotikumhasználattal „megtanítjuk” nekik, miként váljanak ellenállóavá.

– Egy évben hányszor van szükség vérvételre és rutinvizsgálatokra, hogy megelőzzünk egy betegséget?

– Ez ismét kor- és állapotfüggő. Egy egészséges gyerek esetén az oltások során történő vizsgálat, majd később éves rutinellenőrzés elegendő. Nőknek érdemes évente nőgyógyászati vizsgálaton részt venni, valamint 45–65 év között az ajánlások szerint 2 évente indokolt a mammográfia a melldaganatok szűrése érdekében. Férfiak esetén 40–45 éves kortól érdemes urológushoz menni, mivel akkortól gyakoriak a prosztatát érintő betegségek. Fontos, hogy tisztában legyünk a testünk állapotával, ismerjük fel, ha valami nincs rendben. Sok minden kiderül az önvizsgálatok során, ellenben ha nem figyelünk magunkra, későn vesszük észre a bajt.

– Miért félnek elmenni az emberek az orvoshoz, és inkább elhanyagolják a betegségüket?

– Orvoshoz járni nem kellemes dolog, mindenki azt szeretné, ha egészséges lenne, ezért sokszor struccpolitikát folytatunk, szándékosan nem veszünk tudomást a betegségünkről, és elhanyagoljuk azt. Nagyon nehéz elfogadni, hogy betegek vagyunk, hogy esetleg éveken át gyógyszert kell szednünk. Ebben is támaszkodhatunk az orvosunkra, de a környezetünk is nagy segítség lehet.

– Orvosként mit mond, mit tartsunk be, ami lényegesen fontos az egészség érdekében?

– Édesapám gyakran mondja, hogy „ami sok, az egészségtelen”. Szerintem nagyon fontos az egyensúly az életünkben, az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, amennyire lehet, stresszmentesen éljünk, fordítsunk időt magunkra, a családunkra, és közben engedjünk az állandó megfelelési kényszerből, de ez a mondat azt is sugallja, hogy a túlzott jólét, állandó ünneplés sem tesz jót sem a testünknek, sem a lelkünknek. Egészségesek csak akkor tudunk maradni, ha lélekben is azok vagyunk. Kövessük az orvosunk javaslatait, figyeljünk magunkra, vegyük észre, ha valami nincs rendben velünk.

Tamás Réka