Érdekfeszítő barangolás szubkultúrákban

2017 októberében regisztráltam a Facebook közösségi oldalon, életemben először hamis adatokat, képeket, információkat használtam. A célom az volt, hogy egy 17 éves, önmagát emo-nak valló fiú bőrébe bújjak. Mindig érdekelt ez a szubkultúra, hogy milyen pilléreken alapszik ennek működése, képviselői hogyan viselkednek hasonló elveket valló társaik körében.

A Wikipédia meghatározása szerint az emo eredetileg a hardcore punk zene egyik ága, bár a szót kezdetektől fogva számos különböző jelentéssel alkalmazzák, amelyek között az egyetlen hasonlóság maga az eredet. A kétezres évek elején egyre jobban elterjedt az ifjúság körében. Az erős smink, feltűnő, színes hajviselet, piercingek, fekete, illetve nagyon színes ruhák, smink kombinációja feltűnést keltett, így az emberek felfigyeltek ezekre a fiatalokra. Kíváncsi voltam, hogy a társadalom mennyire különíti el, közösíti ki ezeket a személyeket, milyen elveket vallanak, ez a – 2017-re már egyáltalán nem felkapott – divathóbort milyen mély érzelmi alapokra épülhet. Így alkottam meg Kelemen Kelky Kelemen karakterét.

Nem volt nehéz profilképet találnom, hiszen az interneten rengeteg ilyen kép kering még a Hi5-os időszakból. Ezek a fiúk nagyon hasonlítanak egymásra. Félhosszú, gyakran festett hajukat a szemükbe vasalva hordják, testékszerek díszítik arcukat, a sápadtra sminkelt bőr, feketével kontúrozott tekintet jellemző rájuk. Egy (önmagát természetesen idősebbnek valló) 17 éves, testképzavaros, biszexuális fiú bőrébe kellett bújnom. Az alapkoncepció az volt, hogy egy olyan profilt hozzak létre, ahol aktívan posztolok az általam képviselt stílus jegyeivel, jellegzetességeivel.

Világfájdalom, öncsonkítás

Avatarom érdeklődési köre a következő kulcsszavakra módosult: emo, dark, goth, világfájdalom, anime, biszexualitás, emo divat, közhelyes idézetek, öncsonkítás kultiválása, punkzene, death metal, testmódosítás, piercingek, tetoválások, smink, BDSM szexuális kapcsolatok, mazochizmus. Felmerülhet a kérdés, hogy egy húszéves bölcsészhallgató miként tudja beleélni magát ebbe a szerepbe. Nos, nehezen, viszont erre vannak a Facebook-csoportok: nem tétováztam, első adandó alkalommal számos ilyen közösséghez csatlakoztam. Mindezek mellett „kedvelni kezdtem” olyan oldalakat, amelyeket valószínűleg soha nem követnék önszántamból.

Igyekeztem aktív felhasználója lenni a közösségi oldalnak, ezért próbáltam minél gyakrabban minél többet posztolni, felvenni a kapcsolatot más felhasználókkal. Leginkább az lepett meg, hogy tulajdonképpen kislányok és kisfiúk posztolják az ehhez hasonló tartalmakat, azaz általános iskolások, elsős gimnazisták alkotják ezeket a közösségeket. Olyan csoportokról beszélünk, ahová bármikor bárki beléphet.

A legtöbb jelentkezésem rövid teszttel indult: miért akarok csatlakozni a csoporthoz, hány éves vagyok, mióta folytatom az emo/ BDSM életmódot. A hazugság nem kegyes dolog, viszont roppant hasznos lehet. Pár másodperc alatt ötévnyi depresszív emo magatartást, fájdalmat generáltam magamnak kis BDSM-függőséggel fűszerezve.

Senki sem tudhatta a titkom, hogy ez valójában nem én vagyok. És éppen az ijesztő, hogy ezek a gyerekek nem tudhatják, ki hazudik, és ki nem. Ahogyan azt a posztokban is olvashattam, sérült, bántalmazott, zaklatott érzésvilágú fiatalokról van szó. Kiszolgáltatottá váltak a való életben, az iskolában, a csoportokban meg kiteljesedhetnek, empátiát tapasztalhatnak. Ahogyan én tudtam csatlakozni pár könnyed füllentéssel, meg egy kamu profillal a közösséghez, úgy bárki tud. Jó és rossz emberek egyaránt.

Minden közösségben legalább 1-2 olyan posztot láttam, hogy „like, ha biszexuális vagy”, vagy „reagálj xy szimbólummal, ha meleg, hetero, kíváncsi” stb. vagy. A nőies, férfias vonások összemosódnak, és ez kihat a nemi aktivitásra is.

A legmegrázóbb élmény

Az emo tulajdonságok mellett nem feledkezhettem meg karakterem úgynevezett BDSM beállítottságáról sem, csatlakoztam hát ilyen csoportokhoz is. Itt nagymértékben más a közösségi szellem, az átlagéletkor jelentősen magasabb. Ezzel a szereppel jóval nehezebb volt azonosulni, mint az emo beütéssel, hiszen szomorú, elveszett tinédzser már magam is voltam, szexuális értelemben vett mazochista még soha.

Ezek a csoportok gyakran társkeresőként is funkcionálnak, bár el kell vonatkoztatnunk a megszokott partnerkeresési módozatoktól. Sok olyan fotót találtam, amelyek feszegették a tűrőképességem határait: vér, kötelek, állatias szexualitás. A legmegrázóbb élményt mégsem a rengeteg megkötözött nő vagy a vér látványa jelentette számomra, hanem az a poszt, amelyben egy 50 év körüli férfi segítséget kért a csoport tagjaitól, mert 16 éves kislánya az életformájával kapcsolatos videókat, fotókat látott a telefonján. Az édesapa jogosan aggódik, hiszen állítása szerint ezzel lerombolódott mindaz, amire nevelte a lányát éveken át: hogy a nőket tisztelni és szeretni kell. A kommentelők között akadt pár szülő, aki megosztotta ugyanilyen jellegű tapasztalatait, hogy miként kezelték az ilyen helyzeteket. Egy nő például már kisebb korukban tisztázta a lányaival, hogy ő szubmisszív beállítottságú. Állítása szerint nem akarja őket erre nevelni, viszont titkolózni sem akar…

Összességében érdekes volt más szemszögekből felfedezni a Facebook-ot. „Átélhettem”, milyen egy adott szinten kiközösített lenni. Lehetséges, hogy a későbbiekben egy nagyobb lélegzetvételű, jóval pontosabb kutatást végzek majd hasonló módszerekkel a témában, viszont addig is Kelemen Kelky Kelemen, a 17 éves, önmagát emo-nak valló, biszexuális, BDSM-kedvelő fiú elhagyja a közösségi médiát.

Kémenes Anna Boróka (A szerző kézdivásárhelyi, jelenleg a budapesti ELTE kommunikáció és médiatudomány alapszakának elsőéves hallgatója.)

Mi az a BDSM?

Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M) szavakból képzett rövidítés, angol eredetű. Olyan típusú szexuális beállítottság, ahol a dominancia-alávetettség, szadizmus-mazochizmus alapfogalmak érvényesülnek.