Csendes honfoglalás

„Jobban szerettem volna, ha a belügyminisztériumban dolgozik” – mondta a csalódott lakástulajdonos (ő maga is katonatiszt), amikor néhány évvel ezelőtt bérelhető lakást kerestem. – „Mert akkor az állam nekem garantáltan folyósítja a lakbért.” Nocsak, gondoltam. Ugyan biza mire fel fontosabb egy pár csizmával és valami makarónival a vállán ellátott egyén, mint mondjuk egy asztalos vagy pedagógus, ugyanis volt asztalos és pedagógus ismerősöm, akik kvártélyban laktak, és a kutya sem folyósította érettük a lakbért a tulajnak. A minap pedig azt írtuk az ingatlan árak elszállásáról szóló cikkben, hogy „a belügyminisztériumi alkalmazottaknak (katonák, rendőrök) már nemcsak a lakbért fizeti az állam, hanem akár a vásárolt lakás törlesztőrészletét is”.

Hát igen. Mivel a költők mindent tudnak, Ratkó József ezt is megmagyarázta: „A hatalomnak fegyvere van, /mi mást tehetne, lő vele/ A hatalomnak hatalma van /és él, ha visszaél vele”.Olvasom a kétségbeesett hirdetéseket: „Kisgyerekes család kiadó lakást keres megfizethető áron” Csakhogy Szőke Márton a minimálbérből nem tudja megfizetni a havi kétszázötven eurót, amit Maricel Aeleftroaienak nagylelkű államunk hivatalból odadob. Mert rendnek lennie kell, mondják. Én is azt mondom. De hogyan? Úgy, hogy egy vízszerelőt nem talál az ember, de tele a város kettesével koslató rendőrrel-csendőrrel?

Ugorjunk egyet, mondjuk Baranya megyébe, egy Cserdi nevű helységbe. Valamikor sváb falu, ma cigánytöbbségű, ismerős a helyzet. Borzalmas állapotok voltak, míg egy Bogdán László nevű ugyancsak cigány polgármester kézbe nem vette a dolgokat. Nem rendőrökkel, nem csendőrökkel, sőt, leszereltette a rácsokat, amelyek a köz­épületeket védték a tolvajoktól. Bezáratta a kocsmát, és munkára fogta az addig segélyekért sorba állókat. A bűnözésre hajlamos fiatalokat pedig elvitte börtönlátogatásra, hogy jöjjön meg az eszük. És ma Cserdiben rend van, és munka, és csend.

Mifelénk a gyárak bezártak, nyílnak a kocsmák és játékbarlangok, és vigyáznak ránk keményen.
Eközben az állam lefarag két milliót a tanügytől, hogy kitömje a titkosszolgálatok zsebét és fizesse a belügyesek lakásrészletét. Mint a két világháború között, amikor a „kultúrzónának” kikiáltott Erdélybe betelepített regátiak toronyórát is kaptak láncostól.