
Sorozatunk folytatásaként Bakó-Fazakas Zsuzsa mesélt nekünk magáról, Istenbe vetett hitéről, a tánccal való találkozásról, a táncházak szervezéséről.
2020. október 22., 00:032020. október 22., 00:03
– Három gyereked van, óvónő vagy és táncházakat szervezel, emellett pedig ott van még számtalan egyéb feladat is. Hogyan osztod be egy napodat?
– Nem vagyok jó időbeosztó, de a számomra fontos dolgokra mindig szakítok időt.
– Mit gondolsz, honnan meríted azt a rengeteg energiát?
– A családom, a gyerekeim, valamint az Istenbe vetett hitem a legfőbb energiaforrásom. Na meg szerencsém van azzal, hogy a munkám a hobbim. Az oviban pedig szabad kezem van, abból adhatok a gyerekeknek, ami igazán én vagyok. Úgyhogy egy-egy jól sikerült óvodai nap után végtelenül tele vagyok hálával és szeretettel.
– Mi az, ami még segít ebben?
– A barátok. Szeretek jókat beszélgetni a barátaimmal, bár az utóbbi időben szűkült ez a kör. Régebben hetente táncoltunk és énekeltünk, együtt a férjemmel, különböző közösségekben. Amikor énekelhetek és táncolhatok, akkor egyszerűen szárnyalok. A vasárnapi misék, családi ima, régebben a zarándoklatok jelentették a legfőbb töltőállomást számomra, de Isten igéjéből táplálkozni minden nap szoktam.
– Hol találkoztál legelőször a néptánccal? Mi az, ami miatt megszeretted a táncot és a népzenét?
– Még gyermekkoromban találkoztam legelőször a tánccal, a legelső mesterem Veress Ibolya tanárnő volt. Ő ismertette meg velem még elemista koromban a balett és a néptánc alapjait. A tanítóképzőben is az ő szárnyai alatt táncoltam a legtöbbet, aztán később a bátyám révén ismertem meg a társastánc alapjait, aki Csíkszeredából, később Jászvásárból hozta haza a tánc lépeseit, ilyenkor felcsavartuk a szőnyeget és a szoba táncparketté alakult. Majd gimnazista koromban ismertem meg a debreceni Valcer táncstúdió szakembereit, akik éveken keresztül intenzív társastánc-oktatásban részesítettek bennünket, kézdivásárhelyi fiatalokat. Akkori barátommal, mai férjemmel 2010-ben Sepsiszentgyörgyön, a Szentgyörgy napokon megszervezett Kékhold táncversenybe beneveztünk, ahol standard kategóriában első díjasok lettünk, latin táncban pedig harmadik helyet kaptunk. Aztán családdá váltunk. Innentől forradalmi változás állt be, megváltozott a tánchoz való viszonyulásom, de még a listámról hiányzott egy táncoktatói diploma, amit nem sokkal később Debrecenben szereztem meg.
– Ezután mi történt?
– Éreztem, hogy innentől nemcsak a táncra van szükség mint szórakozási formára, hanem ennél több kell. A gyerekeimet szeretném olyan minőségben nevelni, ami sajátos, amit nem vehet el senki tőlük, ami az övék maradhat. Ekkor jött be az első pedagógustábor az életembe, Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítványnál. A tábor után tudtam, hogy ide még vissza fogok térni. Rövidesen a férjem is irányt váltott e tekintetben, és ezt követően hosszú évekig a nyaralásunk szerves részét a válaszúti családos hagyományőrző táborok jelentették.
– Hogyan és mikor alakult a Táncoló Udvartér?
– 2011-ben hoztuk létre a mostani tagokkal közösen a Táncoló Udvartér felnőtt néptánccsoportot, csupa magunkfajta néptánc- és népi kultúra kedvelőknek. Nagy része a csapatunknak kézdiszentléleki gyökerekkel rendelkezik, a felnőtt csoportból nőtt ki a Pitvar, ahova a saját gyermekeink és barátaik járnak.
– Kellett ehhez oktató is…
– Természetesen kellett ehhez egy jó oktató mesterpáros. A gondviselés közénk rendelte a Virág (Virág Endre és Imola) házaspárt Sepsiszentgyörgyről. Azóta is ők egyengetik a negyven feletti táncos lépéseit. Amikor táncolok, mozgok, olyankor figyelek is, de mégis lazítok, közösségi élményt tapasztalok, és mindig fiatalabbnak érzem magam. Úgy gondolom, hogy egyetlen módja az életben maradásnak a saját népi kultúránk fenntartása.
– Honnan jött az ötlet, hogy táncházakat szervezzetek, ami számunkra, fiatalok számára nagy örömet nyújt?
– Mi, az Antanténusz Egyesület megálmodói és szervezői pótolni próbálunk valamit, ami hiányzik, ha valaki más megszervezné, szívesen résztvevői lennénk. De mivel nincs, tesszük ezt meggyőződésből, hittel, magunkért, a gyermekeinkért, a jövőért és valljuk, hogy a néptánc nem a színpadra teremtetett, a néptánc nem valakié, valakiké, hanem mindenkié, a népé, azé, aki műveli jól vagy rosszabbul, tökéletesen vagy tökéletlenebbül, de hittel, szeretetből.
– A vírus miatt sok minden elmaradt...
– Sajnáljuk, hogy elmaradtak. Reméljük, hogy hamarosan tudjuk pótolni a terveinket, közösségi alkalmainkat.
– Mi lesz az első dolgod, ha véget ér a kialakult helyzet?
– Egy csinnadratta nagy táncház.
(Az interjú teljes változatát a Vigadó Művelődési Ház Facebook-oldalán olvashatják)
Három napig állt a bál a kézdiszéki Torján. Pénteken délelőtt kezdődtek és vasárnap este értek véget a Septemberfestre keresztelt falunapok, benne „nemzetközi” főzővetélkedővel és az elmaradhatatlan óriás túrós puliszkával.
Jubileumi kiadásához érkezett Csernáton messze földön híres rendezvénye, amely egyszerre szól hagyományőrzésről, közösségépítésről és szórakozásról. Szeptember 7-én, vasárnap tizedik alkalommal tartanak huszár -és katonadal-találkozót.
Átadta a Kovászna megyei önkormányzat az előkészítő osztályba induló gyerekeknek szánt felszerelt iskolatáskákat. 2250 gyermek részesülhet az ajándékban.
Szeptember 5-7. között zajlanak a 21. alkalommal megrendezett, Septemberfestre keresztelt torjai falunapok. Természetesen idén sem marad el a nemzetközi gasztronómiai verseny és az óriás túrós puliszka. Íme, a program.
Románia legszebb speciális iskoláját vehetik birtokba ebben a tanévben a háromszéki, sajátos nevelési igényű gyerekek: a sepsiszentgyörgyi intézmény egy felújított, kibővített, ultramodern felszereléssel ellátott oktatási egységgé vált.
A parkolási díjak fizetésének tekintetében is halad a korral Sepsiszentgyörgy: jövő hétfőtől csak digitálisan lehet majd fizetni a parkolásért a városban.
A Sepsiszentgyörgyi Helyi Rendőrség, helyi tanácshatározat alapján immáron több éve ellenőrzi a lovas fogatokkal való közlekedést a város területén. Augusztusban újabb, engedéllyel nem rendelkező szekereket foglaltak le.
Sepsiszentgyörgy egyik legnagyobb és legnépszerűbb általános iskolájának diákjai nehéz helyzetben vannak: a tanintézmény mindkét épülete felújítás alatt áll, az osztályokat üggyel-bajjal sikerült elhelyezni. Még egy egész tanévet kell kibírni.
A Mihai Viteazul Főgimnázium épületeinek felújítása akadozik, sportpályáján viszont zajlik a munka: itt épülnek a moduláris tantermek. Sepsiszentgyörgy egyetlen román nyelvű elméleti líceumának diákjai öt év után visszatérnek az intézmény területére.
Kétévente esedékes, immár 23. kollokviumát tartotta a Nemzetközi Címertani Akadémia augusztus 27–30. között Jászvásáron. Ez alkalomból Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész munkásságát bemutató tárlatot is berendeztek.
szóljon hozzá!