„Diákszínjátszóként megtanultam közösségben dolgozni”

Elsőként arról kérdeztük Zádort, hogyan vezetett útja a Kolcsár József által vezetett Macskakő diákszínjátszó csoportba. „2012-ben, egy táborban ismerkedtem meg a csoporttal, ahol többnyire macskakövesek voltak. Egy előadást készítettek, és a díszletet én festettem. Ugyanazt a darabot Kézdivásárhelyen is bemutatták, és megkértek, segítsek a díszletelemek elkészítésében. A próbákon megtetszett, hogy amatőrként milyen élvezettel dolgoznak, és arra gondoltam, ennek szívesen lennék részese. Így jelentkeztem a legközelebbi felvételin, majd két évig, a középiskola elvégzéséig diákszínész voltam a csapatban. Jobban megértettem, mit jelent a színház, attól kezdve gyakrabban látogattam a kézdivásárhelyi Vigadóban és a sepsiszentgyörgyi színházban tartott előadásokat”, osztotta meg lapunkkal.

A Macskakőben eltöltött két év olyannyira hatással volt pályaválasztására, hogy rendezőként diplomázott. „Diákszínjátszóként megtanultam közösségben, kreatívan dolgozni, alkotni, figyelni másokra. Korábban kosárlabdáztam, picit arra hasonlított, mégis a színháztól valami plusz izgalmat kaptam a sporthoz viszonyítva. Úgy éreztem, ez az, amit folytatnom kell, ezért felvételiztem a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színházrendezői szakára, amit román tagozaton el is végeztem.”

Vissza a gyökerekhez

Ezt követően visszatért szülővárosába, ahol az Udvartér Teátrum munkatársaként előadásokat rendezett, alkalmanként színészként játszott, irodalmi titkárként tevékenykedett, emellett, miután két évig segédvezetőként ténykedett, 2017 októberétől Kolcsár József rábízta a Macskakő vezetését. „Valami hasonlót szerettem volna nyújtani a helyi fiataloknak, mint amiben nekem is részem volt diákszínjátszóként és ez a célom azóta sem változott. A diákszínjátszás nagyon sok ajtót megnyitott előttem, a személyiségfejlődésemben is komoly szerepet játszott és úgy véltem, jó volna hasonló lehetőséget nyújtani a helyi fiataloknak, hogy megtapasztalhassák, milyen, amikor az iskolán kívül egy másik közösséghez is tartoznak, amikor kipróbálhatják magukat olyan tevékenységekben, amelyekre másutt nem adódik lehetőség, előadásokat készíthetnek, táborokban vehetnek részt. És úgy vélem, mindaz, amit a diák egy jól szervezett csapatban, jókedvvel alkotva tanul és tapasztal, nemcsak színházi berkekben, hanem az élet bármely területén kamatoztatható” – hangsúlyozta.

Mindig csak előre

Bár jelenleg a Macskakő szünetelteti tevékenységét, megjegyezte, a jövőben folytatná a csoport működtetését, bár valószínű, hogy nem a Vigadóban, hanem más helyszínen. Ám addig környékbeli fiataloknak tart diákszínjátszást. „A színházi munkám során sok tanárral jó viszonyba kerültem, akik szívesen hozták előadásokra diákjaikat, mondhatni egy jól bejáratott rendszer volt. A Macskakő a licis diákokat foglalkoztatja, ám 2021 októberében megkerestek Bereckből, hogy vállaljam el a diákszínjátszó csoport irányítását. Örültem a megkeresésnek, hiszen már régebb gondolkodtam azon, hogy kisebbekkel is belevágnék a dologba és erre kitűnő lehetőségnek bizonyult a berecki felkérés” – nyugtázta.