A zászló marad

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Kocsis Károly

2022. szeptember 01., 00:122022. szeptember 01., 00:12

Kedves Olvasók, mától újabb mérföldkőhöz érkezett a 3979. számát megérő Székely Hírmondó. Önök közül bizonyára sokan emlékeznek arra az alig nyolcoldalas, írópapír-méretű kiadványra, amely 1996-ban még Kézdivásárhely lapjaként határozta meg önmagát, és nem is lehetett máshol rábukkanni. Nem sokkal később már hetente kiabálták szalagcímeit a rikkancsok, folyamatosan terebélyesedett, tartalmában gazdagodott. Aztán előbb Kézdi-, majd Orbai-, végül az egész Háromszéken sikerült megvetnie a lábát; 2011-ben tért át a napi megjelenésre, és vált a megye legkedveltebb lapjává. Mindezt egy tömbház-hálószoba sarkából, kölcsönbe kapott 486-as számítógépről landolva, kizárólag az olvasókra és a hirdetőkre támaszkodva érte el – természetesen megannyi barát, támogató segítségével, bábáskodása mellett.

Egy adott életkorig a szingliskedésnek is megvan a maga varázsa, magányos harcosokról izgalmas filmeket szoktak készíteni, de eljön az idő, amikor jól esik a család melege, jól fog annak összetartó ereje, a testvéri segítő kéz, a szülői tanács. Most képletesen szólva életformát váltunk, de anélkül, hogy megszokott életvitelünkön változtatnánk.

A csapat, amely az elmúlt évek folyamán minden hétköznap előállította a Székely Hírmondót, hiánytalanul megy tovább, és maradéktalanul viszi magával azon meggyőződését, miszerint kizárólag az olvasót szolgálva lehet és érdemes lapot működtetni. Azon hitét, hogy a hosszú távú kötődést csak hiteleséggel, tévelygésmentes kitartással lehet bebiztosítani. Továbbra is kézben tartjuk a lámpást, amelynek fénye irányt mutathat, melegséget áraszthat egy olyan világban, amelyben néha az az érzésünk, mintha valakik szándékosan akarnának sötétbe és hidegbe erőszakolni bennünket.

És természetesen marad a zászló is, amit több mint negyed évszázada irányjelzőként kitűztünk, együtt visszük tovább az erdélyi Médiatér portfóliójába tartozó többi kiadvánnyal, amelyek közé mától tartozunk. Egymásra támaszkodva, közösen tolva szekerünket szélesebbre és mélyebbre verhetjük az előttünk álló utat. Kérjük, kövessenek továbbra is bizalommal!