A verssel ünnepelni hívjuk a világot

Mit tesz a költő a magyar költészet napján? Ünnepelteti magát? Verset ír? Mi haszna a művészetnek, egyáltalán van haszna? Mit jelent az a szó, hogy vers: tükör, érzelem, szavak? De mi is számít versnek napjainkban? És mi történik akkor, ha az ember és a vers egymásra talál?

– Mit tesz a magyar költő a magyar költészet napján? Libasültet eszik, jó ruhában jár, kel, és kuglert vesz, nyilván nem öt forintért, mert, ugye, nagy az infláció. Aztán előveszi a József Attila-összest, beleolvas, felolvas belőle, idéz tőle, beszél róla, felhívja rá a figyelmet, elvégre az ő születésnapja van. Nehogy már. Ezenkívül végzi a dolgát, elmosogat, ruhát tereget, fát hasogat, tanul a gyerekekkel, elmegy futni és így tovább, aztán ha úgy alakul, akkor verset is ír. De minden bizonnyal verset posztol, hiszen hogy néz az ki, hogy pont ő, pont a költő, és pont ezen a nagy napon nem? – mondja Dimény H. Árpád, aki úgy érzi, a költészet amúgy nagyon is mindennapi dolog, még akkor is, ha az emberek többsége az ünnepnapokra, különleges alkalmakra tartogatja, valaminek a kezdetére vagy lezárására, legyen az egy szerelem, egy házasság, vagy születés, halál.

Fekete Vince a költészet napján még soha nem írt verset, az idén azonban legújabb, Halálgyakorlatok című kötetét mutatják be József Attila születésnapján, Budapesten, a Magvető Caféban.

„A művészet az, amit az ember gondol, hogy van haszna vagy nincs, azt döntse el mindenki maga.”

– Elég sokat gondolkodtam azon, hogy van haszna a művészetnek vagy nincs, és nincsenek jó válaszaim rá. És mégis – ejt gondolkodásba mindannyiunkat Fekete Vince, aki számára a vers a legfontosabb dolgok egyike az életében.

Marthi Szabina rengeteg verset ír, azonban ez idáig néhány barátján kívül senki nem olvasta őket. A pedagógia szakos lány úgy gondolja, hogy a többség, amikor azt a szót hallja, hogy költő, akkor azokra gondol, akik szakmájukban, hivatásukban elismertek, jelent már meg kötetük, népszerűségnek örvendtek és örvendnek.

– Viszont én teljesen másképp vélekedek erről. Vannak olyan dalszövegírók, akiknek szövege önismereti versként is megállná a helyét. Mellette meg ott vannak a „névtelen”, magán költők, akik egy erős érzelem hatására írnak ki magukból gondolatokat – hangsúlyozta Szabina, aki elmondása szerint úgy tudja leginkább kiönteni szívét, hogy belefoglalja egy versbe, monológba, jegyzeteibe.

– A verssel ünnepelni hívjuk a világot, de ahhoz, hogy ez az ünnep létrejöjjön, kellenek a befogadók, akik elfogadják ezt a meghívást. Olvasók nélkül nincs buli. Ahhoz, hogy egy oltári jó buli jöjjön létre, sok a meló, ki kell takarítani, megfelelő hangulatot kell teremteni, és a siker egyáltalán nem garantált – taglalta újságírónk és költőnk, Árpád, aki hozzáfűzte, hogy nem biztos, hogy az a vers, ami egyvalakit hátborzongató élménnyel ajándékoz meg, az másvalaki esetében is ugyanúgy működik. Sőt, szinte biztos, hogy nem.

– Ugyanarról a versről beszélünk, ezért is fontos a befogadó természete, belső lénye, hangulata és még sok-sok minden. Nemcsak az olvasók, a költők is mind-mind mások, annak ellenére, hogy mind ugyanazt az emberi tevékenységet gyakorolják, verset írnak – mondta.

Fekete Vince arra a kérdésünkre, hogy mi számít manapság versnek, elmondta, hogy sok minden annak számíthat, de nem minden számít annak, hiszen a verset nem csak mondani kell, látni, ízlelgetni, olvasni is jó.

– És nincs a versnek külön receptje, hogy vegyél ebből ennyit, tegyél hozzá abból egy csipetnyit, no meg egy kicsi só, bors stb. Aztán kavard össze az egészet. A vers élő organizmus, bizonyos szempontból évszázadok óta mindig ugyanaz, és mégis mindig valami új, valami más. Ma nem lehet úgy írni, ahogy – teszem azt – Petőfi Sándor tette. Illetve igen, de az epigonizmus. Vagy paródia, vicc. És Petőfi, tudjuk, csak egy volt. Te viszont, aki írod, Te vagy, önmagad vagy, avagy kell legyél, nem valaki más, sem előd, sem utód: Te – hangsúlyozta, majd hozzátette, hogyha sikerül egy jó verset megírnia, az bizonyos időre feltölti, jó érzéssel, kedvvel, energiával tölti el.

– Aztán megint kezdődik minden elölről – mondta.

Újságírónk és költőnk szerint a költészet valójában különös (vagy nem) pillanat, az az idő, amikor alkotunk. Az emlékezés metaforájához hasonlította, hiszen a költészetben nincs új a Nap alatt, mindent megírtak már, és mindent szebben megírtak már.

– A költészetet nem elég érteni, érezni kell. De a költészet értelem is, és érzelem is. És minden más, ami ezzel egyetemben és ennek ellenére is ugyanaz. És arra, hogy mi a vers, vannak meghatározások, amivel a tudós emberek szeretnék valamiféle uniformizált szabályrendszerbe kényszeríteni a verset, ugyanakkor legtöbbször egyéni megítélés kérdése, hogy az írott mű versnek tekinthető-e vagy sem. De ha a költő felsorolja a vásárlási listáját az elköltött összegekkel együtt, és ad neki egy jó címet, mondjuk Sziszüphosz a Lidlben, és azt mondja rá, hogy vers, akkor az annak tekinthető. Tehát bármilyen szöveg verssé válik, ha akként kerül elénk és akként olvassuk. Erre egy jó példa William Carlos Williams híres This Is Just To Say című verse, ami egy, a feleségének írt bocsánatkérő cédula volt, amiért megette a hűtőből a szilvát – zárta gondolatai Dimény H. Árpád.

Április 8–14. közötti műsorajánló

Április 8., 19.00 » nagyterem

Vigadóart│A magyar költészet napja alkalmából

Evilági│kortárs zeneköltemények

Jegyár: 10 lej

Április 10., 19.00 » nagyterem

Csíkszentgyörgyi Székely Góbék│A vakcina nem játék

Jegyár: 30 lej

Április 11., 19.00 » YouTube-premier

Vigadóart│a magyar költészet napja alkalmából

Szabadon │koncertszínház

Jegyár: 10 lej

Április 11., 13.00 és 19.00 » nagyterem

Udvartér Teátrum│Carlo Goldoni: Két úr szolgája

Jegyár: 20/25 lej

Április 12., 11.00 » nagyterem

Vigadóart (mozi)

A Kuflik és az Akármi│magyar rajzfilm

Jegyár: 10 lej

Április 13., 11.00 » nagyterem

Vigadóart (mozi)

Toxikoma│magyar dráma

Jegyár: 10 lej

Április 14., 18.00 » nagyterem

Tudástár│Tófalvi Melinda

Belépés: regisztráció alapján