A szülők szerepe a testvérek közötti csatákban

Melyik gyerek a ludas?

Ha a szülő a háttérből figyelemmel kíséri ezeket a civakodásokat, akkor hamar felismerhető, hogy általában melyik gyermek kezdeményezi a vitákat. Amikor a szituáció pedig már eléri a nem egészséges szintet, akkor a szülőnek közbe kell avatkozni.

Az egykék sem maradnak ki ezekből a vitákból, az ő esetükben csak annyi a különbség, hogy először majd a közösségbe kerülve élik meg ezeket a helyzeteket. Annyiban nehezebb nekik, hogy a féltékenykedés, irigykedés érzésével elsőként itt szembesülnek, hiszen otthon ezeket nem volt módjuk és lehetőségük megélni.

Mikor kell a szülői közbelépés?

Természetesen az apróbb civakodások esetén nem szükséges a szülőnek beleavatkozni a gyerekek vitájába. Ha azonban már ezek a veszekedések mindennapossá válnak, és szinte kivétel nélkül minden esetben ugyanaz a fél marad alul a csatában, a szülőnek közbe kell lépnie. Enélkül ugyanis könnyen kialakulhat egy olyan szituáció, amelyben az egyik fél - és nem feltétlenül a kisebb testvér - személyisége átalakul azért, hogy idomuljon ezekhez az esetekhez. Emellett azonban sajnos a másik, kezdeményező fél is megszenvedi a vitákat.

Azt a felet, amelyik az esetek többségében generálja ezeket a vitákat, kontrollálni kell, hogy megállítsák. Ez nem feltétlenül jelent mindig büntetést, inkább csak ki kell emelni őt abból a helyzetből, azaz például egy másik, lehetőség szerint külön tevékenységre ösztönözni. Ha nagyon és gyakran eldurvul a helyzet, akkor lehetőség szerint minél több külön programot kell szervezni a számukra. Nem szabad azonban ezeket a helyzeteket, amelyek akár komolyabb verekedésig is fajulhatnak, a szőnyeg alá söpörni. Fontos az is, hogy ezeket a beszélgetéseket ne az adott szituációkor ejtsük meg, hanem akkor, amikor béke van.

Szülőnek lenni bizony nem könnyű feladat. A Famiily.hu azonban igyekszik a lehető legtöbb jó tanáccsal ellátni mindazokat, akiknek kérdései támadnak a gyermekneveléssel kapcsolatban.

Mi áll a háttérben?

Általában ezeket a veszekedéseket valamilyen sérelem váltja ki. Ezek sok esetben valós, de olykor csak vélt sérelmek. Éppen ezért nem csak a sértett gyermek lelkét kell ápolni, hanem a kezdeményező testvérét is. Míg előbbit arra kell megtanítani, hogy miként védje magát ezekben a helyzetekben, addig utóbbinak a sértettségét kell enyhíteni.

Előfordulhat azonban olyan is, hogy a szülők közötti harc vagy feszültség szüli ezeket a vitákat a testvérek között. Hiszen ők csak követik az otthon látott mintákat, és az érzéseiket pedig a testvér(ek)en fogják levezetni.