A környezetvédők kitartanak

Demeter az állatparkok szükségessége mellett érvel, főképpen azzal, hogy számos hasonló modern létesítmény turisztikai attrakcióként képes évi több százezer látogató vonzására: legközelebbi példa erre a brassói, de megemlíti a budapesti Tropicariumot és a magyarországi Poroszló községben létesült Tisza-tavi ökocentrumot, az innsbrucki és augsburgi zooparkokat. De nemcsak a turizmusfejlesztésben lenne szerepük az állatparkoknak, hanem a környezettudatosságra való nevelésben is. „Sokan eltöltenének egy napot olyan helyen, ahol (…) meg lehet simogatni az állatokat, amire egy városi gyermeknek nincs lehetősége. Ahol ötletes játszóterek vannak, és ügyes animátorok foglalkoznak a gyermekekkel. De a Sapientia Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyön indított erdő- és agrármérnöki karai számára is fontos egy minőségi állatpark létezése” – idézet a levélből.

A Vadon igazgatója azt írja, számos szakemberrel konzultált a vadaspark helyszínét illetően, és ők alkalmasnak találták a kiszemelt területet a Kárpátok állatfajainak bemutatására, de más előnye is van: az önkormányzat rendelkezik felette, van víz és áram a közelében.

A városvezetés és a Vadon igazgatója számított a környezetvédők ellenkezésére, lévén, hogy tavaly 1200 helyi lakos kérte a közelben tervezett kalandpark tervétől való elállást. Ezért Demeter János levelében hivatkozik arra, hogy mielőtt megkezdődött volna a mostani legelőrész mezőgazdasági forgalomból való kivételét célzó procedúra, meghívta a tiltakozók hangadóját, (Toró Attilát) a kiszemelt helyszínre, akinek a véleménye az volt, hogy végül is ez nem az a terület, amelyik védelme érdekében tavaly egy teljesen más projekt miatt tiltakoztak, de kérte, hogy készíttessenek egy hatástanulmányt, és legyen közvita a kérdésben.

Lapunk számára a levél megjelenését követően Toró Attila elmondta, felháborítónak találja, hogy Antal Árpád polgármester és a Vadon Egyesület félretájékoztatja a helyi lakosokat. Őt ugyanis augusztus végén hívta meg a Vadon ügyvezető igazgatója helyszíni terepszemlére, akkor pedig – mint utóbb kiderült – a közmeghallgatás már három hete lejárt. Ezért ő akkor azt kérte, legyen egy rendes lakossági konzultáció a hatástanulmány elkészülte előtt. Nehezményezte azt is, hogy nem kapta kézhez az ügyre vonatkozó teljes dokumentációt, holott kétszer is folyamodott érte. Szerinte a város a vadaspark-projekttel megnyitná a terület urbanizálását, egy kiskapu lenne a Sugásfürdő felé vezető út környékén az ingatlanbiznisznek, ennek hosszú távú következménye pedig az lehet, hogy a város elveszíti az erdőit. Ezért a tiltakozók nevében bíróságon támadja meg a tanácshatározatot. Számukra is kedvező döntés esetén a városnak már a hatástanulmányra sem kellene a nem kevés pénzt kiadni.

Konstruktív lépésként Toró Attila alternatív helyszínt is javasolt a leendő vadasparknak, ez pedig a Sugásfürdő környéki tarvágások helye.