A hitből fakadó szavak ereje

Az 1989. december végi vészterhes, majd reménybe hajló szilágysági eseményeket idézte fel átélt élményei, mások visszaemlékezései és korabeli dokumentumok alapján Molnár Kálmán református lelkipásztor, nyugalmazott esperes Szilágysági szabadító karácsony című, III. kiadást megélt könyvében, melyet pénteken mutattak be a Bod Péter Megyei Könyvtárban.

Molnár Kálmán (1939) az Arad megyei Ágyán látott napvilágot, a középiskolát Aradon végezte (1956), a református teológiát pedig Kolozsváron (1960). Szilágyzoványban, Szilágykövesden, valamint Szilágycsehben volt segédlelkész, majd Sülelmeden és Szamosaldón. Negyedszázad elteltével került vissza Szilágycsehbe (1988), ahol nyugdíjazásáig szolgálta a gyülekezetet, immár lelkészként, később pedig a zilahi egyházkerület espereseként. Lelkesítő és bátorító igehirdetései napjainkban is sokfelé elkelnének – jegyezte meg az életútját méltató Bálint József önkormányzati képviselő.

A könyv második kiadásának előszavát jegyző Fábián Tibor lelkész-újságíró két lényeges kérdést is felvet. Hogyan élte meg a népfelkelés előtti napokat, heteket egy szilágysági kisváros lelkésze? Hogyan reagált, amikor december 17-én a temesvári lelkipásztortársát egy hozzá közel eső parókiára hurcolták? A könyv elolvasása után viszont nemcsak ezekre kapunk kimerítő választ, hanem a Tőkés László félreállítására, elszigetelésére és megsemmisítésére irányuló cselekménysorozat utolsó felvonásáról is tudomást szerezhetünk. Mindez pedig a szemtanúk személyiségén átszűrt visszaemlékezések alapján válik hitelessé. Egy pillanatig sem szabad azonban elfelednünk, hogy a történet kezdetén még semmi sem dőlt el, és másképp is végződhetett volna.

A szerzőtől megtudhattuk, hogy 1989. december 18-án közvetlenül egy temetés előtt súgták meg neki, hogy a kommunista diktatúra és annak romániai megtestesítője, Nicolae Ceauşescu ellen szót emelő Tőkés Lászlót a hírhedt politikai titkosrendőrség Temesvárról Menyőbe hurcolta. Ennek hallatára határozta el, hogy meglátogatja lelkésztársát, akinek vesszőfutásáról a fennálló hírzárlat ellenére mindenki tudott. Feltett szándékának megvalósítása azonban többszöri próbálkozás ellenére is meghiúsult, hiszen Tőkés szekusok (titkosrendőr), milicisták (rendőrök) és katonák hadával volt körülzárva, hogy megakadályozzák a vele való érintkezést. Így erre csak december 22-én, a diktátor elmenekítése után kerülhetett sor.

Mindeközben Szilágycseh főterén többezres, magyarokból és románokból álló tömeg gyűlt össze, mely az éppen összeomlóban lévő kommunista rendszer legelvetemültebb helyi képviselőjére fente a fogát. Ennek megtörténtét csak Tőkés személyes jelenléte tudta volna megakadályozni, de végül elégségesnek bizonyult egy általa megfogalmazott felhívás is. Ezt Molnár Kálmán olvasta fel román nyelven, és egészítette ki saját szavaival magyarul, a tömeg éljenzése közepette. Így hiúsított meg egy vérrontást Istennek két magyar ajkú szolgája.
Az elhangzottak során pedig az is kiderült, hogy karácsony másodnapján Temesvár hőse a református, katolikus és ortodox templomokba egyaránt ellátogatott, és a magyar–román egymásrautaltságról tartott nagy lelkesedést kiváltó beszédet a jövetele hírére összeverődött sokaságnak.