„Sajnálom, hogy nem lettünk bajnokok”

– Most, hogy befejeződött az első marosvásárhelyi idényed, hogy értékeled, jol döntöttél, hogy ide igazoltál?
– Azt hiszem, hogy ez a játékomon is meglátszott az idény folyamán, hogy jól döntöttem. Amikor Marosvásárhelyre jöttem, sokan azt mondták, hogy ez visszalépés a számomra, hogy a BC Mureş nem olyan erős, mint az előző csapataim, ráadásul csökkent a költségvetés is. Aztán az első mérkőzésen súlyos vereséget szenvedtünk Temesvártól, s nagyon sokan le is mondtak rólunk. Ezek után nekem első számú célom azt volt, hogy megmutassuk meg, hogy igazi csapatot alkotunk, amely intelligens kosárlabdát játszik, s úgy gondolom a végére ezt sikerült megvalósítani.

– Úgy gondolod, hogy ennél többet is el lehetett volna érni?
– Mindig lehet elérni többet. A második helyen végeztünk, az alapszakaszt pedig megnyertük. Az a véleményem, hogy minden körülményt összevetve, ez az eredmény rendkívül jónak minősíthető egy olyan bajnoki idény végén, amely a legerősebb és legkiegyensúlyozottabb volt a román kosárlabda történetében. Természetesen, ha már bejutottunk a döntőbe, akkor meg szerettük volna nyerni. Mindent összevetve azonban büszke vagyok a csapatunkra, mert a maximumot nyújtottuk, amire képesek vagyunk.

– Ezt azért kérdeztem, mert szinte általános véleményként fogalmazódott meg, hogy tulajdonképpen erősebb csapatot alkotott a BC Mureş mint az Asesoft, s a bajnoki cím sorsa nem a pályán dőlt el.
– Hat éve játszom Romániában, minden évben ott voltam a döntőben, s mindig az Asesoft ellen. Nagyon tisztelem az Asesoft klubot azért, amit felépítettek, s ahogyan Romániát képviselték nemzetközi téren. Azonban ez egy nagy, jól működő gépezet, amely nem bíz semmit a véletlenre, odafigyel minden apró részletre. Azt azonban nem lehet mondani, hogy a ploieşti-i játékosok nem harcoltak volna meg a győzelemért. Talán még túl friss az utolsó vereség emléke, ezért nem szeretnék túl sokat foglalkozni a játékvezetéssel, meg egyebekkel. Maradjunk annyiban, hogy az Asesoft megérdemlete a bajnoki címet, nekünk is megvolt az esélyünk, s nem tudtuk kihasználni. Talán ha az 5. mérkőzés végén más döntéseket hoztunk volna...

– Voltak olyan dolgok, amelyek nem úgy sikerültek, ahogyan szeretted volna?
– Nem jut semmi ilyen eszembe. Már az első naptól kezdődően, a szovátai edzőtáborban kiváló hangulat uralkodott a csapatban, mindenki nagy kedvvel vett részt az edzéseken, s nem kis dolog, ha egy profi csapatban sikerült azt elérni, hogy mindenki szívesen vállalja az edzésmunkát. Annyira jó volt a hangulat, hogy egy adott pillanatban azt mondtam a fiúknak, hogy ez nincs rendben, kell egy kis keménykedés, egy kis vita, mert túl jók vagyunk a pályán is. Semmit sem sajnálok, sőt, büszke vagyok magamra és a csapatomra.

– Az idény elején azt mondtad, hogy Temesváron nem sikerült alkalmazkodnod. Marosvásárhelyen ez sikerült?
– Gondolkodás nélkül rávághatom, hogy igen. Őszinte ember vagyok, nem takargatom, ha valami nem tetszik, de Marosvásárhelyen a klubvezetéstől a szurkolókig midenki nagy szeretettel, nyílt szívvel fogadott. Igyekeztem ezt a pályán viszonozni, s biztos, hogy a szívem egyik csücske itt marad Marosvásárhelyen.

– Szintén akkor azt is mondtad, hogy nem akarsz addig visszavonulni, amíg nem sikerül egy újabb bajnoki címet szerezni...
– Szerintem minden profi sportoló álma, hogy bajnokként vonuljon vissza.

– Ez azt jelenti, hogy folytatod?
– Biztosan játszom még egy évet, valahol itt, Romániában.

– Hallottál már valahol olyanról, hogy a szurkolók hajnalban aranyéremmel és kupával várják a döntőben vesztes csapatot?
– Nem hallottam még soha. Nagyon megható volt, hogy hajnali fél ötkor a szurkolók ott vártak az esőben aranyérmekkel és kupával. S apropó az a kérdés, hogy sajnálok-e valamit. Hát azt sajnálom, hogy ezeket a szurkolókat nem tudtuk a bajnoki címmel megörvendeztetni, mert megérdemlték volna, hogy nem csak a szívek bajnokai legyünk, hanem hivatalosan is.

– Az utolsó mérkőzéseken tetten érhető volt a fáradtság, s a csapat az új idényben egy évvel idősebb lesz. Gondolod, hogy tudja tartani az idei szintet?
– Hogy fáradtak voltunk, az természetes. Csak Romániában játsszák úgy a play-offot, hogy két egymás utáni napon vannak a mérkőzések, s két nagyon kemény meccs. Ezt sehol máshol nem így szervezik, s a játékosok szempontjából nagyon megterhelő. Ehhez hozzáadódik az óriási lélektani teher. A bajnokság során azonban sok meccset nyertünk meg az utolsó negyedben, azaz nem a fizikai felkészültséggel volt a baj. Talán ha hosszabb a padunk, megnyerjük a bajnokságot, ugyanakkor, ha hosszabb lett volna a padunk fennált volna az a veszély is, hogy nem lett volna annyira jó a hangulat a keretben, s be sem jutunk a döntőbe.

– Mi lesz ilyen körülmények között az európai kupaszerepléssel?
– Az európai kupák minden szempontból különböznek a román bajnokságtól. Sokkal fizikálisabb a játék, s nagyon távoli kiszállások vannak, ami azt jelenti, hogy több játékosra van szükség a keretben, de előre el kell dönteni, mi a célkitűzés. Nem lehet egyszerre három fronton teljesíteni, bajnokságban, kupában és európai kupákban, egyet vagy kettőt fel kell áldozni. Nekem az a véleményem, hogy az európai kupák nagyon jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy megmutassuk a romániai kosárlabda szintjét, de igazán nagy esély nincs a győzelemre. Amit Medgyes ebben az évben elért az a maximum, különösen egy olyan klub esetében, amelynek nincs nagy hagyománya és tapasztalata az európai porondon. Nekem az a véleményem, hogy a román bajnokságra kell inkább összpontosítani.