Keret és taktikai frissítés az SZKC-nál

„Az első gond már a tavalyi felkészülés során megjelent, azaz Mihalcea sérülése” – kezdte a szezonelemzést Caba. „A bajnokság első felében óriási hátrány volt számunkra, nagyon érződött a hiánya, de visszatérése is hasonlóan megérződött a csapat játékán” – mondta a válogatott szélsőről. Az SZKC a bajnokságban hazai pályán szenzációsan teljesített, csupán a Konstancai HCM szerzett pontot Székelyudvarhelyen. „Itthon már nem ismétlődtek meg azok hullámzó teljesítmények, amikor nálunk gyengébb csapatokkal találkoztunk, sokkal figyelmesebben játszottunk, és senki sem tudott legyőzni minket” – foglalta össze az SZKC hazai produkcióját.

Itthon nagyon, idegenben alig megy

„Annak ellenére, hogy az idegenbeli mérkőzéseken továbbfejlesztettük játékunkat, nem mindig tudtunk hibátlanul teljesíteni azoknál a csapatoknál, ahol a pontokat kötelezően be kellett volna gyűjteni. Komoly hibákat követtünk el, amelyek végül a második helyünkbe kerültek. Itt elsősorban a ploiești-i mérkőzésre gondolok, amelyet semmilyen körülmény között nem lett volna szabad elveszítenünk, nagyon gyenge napot fogtunk ki. A többi kiszállásunk nagyjából jól összejött, Resicabányán pontot szereztünk egy nagyon kellemetlen ellenfélnél. Nyertünk Tordán, ahol nagyon fontos két pontot szereztünk egy nagyszerű formában lévő csapat otthonában. Ott akkor nyertünk, amikor már senki sem számított rá, ez is bizonyítja azt, hogy az utolsó pillanatig küzdeni kell és hinni a győzelemben. Az volt a pechünk, hogy az odavágókon egy nagyon jó kerettel rendelkező Bukaresti CSM-től kaptunk ki, amely ha nem esik szét a télen, akkor harcban lett volna a dobogós helyezésekért. Két pontot veszítettünk még Suceaván, ahol nem játszottunk rosszul, de sérülés miatt hiányzott Rusia, ami nagyon megérződött” – foglalta össze a bajnoki kiszállásokat.

„Elértük a kitűzött célunkat, dobogón végeztünk, voltak nagyon jó meccseink a bajnokságban, legyőztük Bákót, és itthon megvertük Konstancát, annak ellenére, hogy az a mérkőzés döntetlen lett. Bebizonyosodott, hogy az SZKC akkor mozgósít igazán, amikor erős az ellenfél, de továbbra is koncentrációs gondjaink vannak a viszonylag könnyű ellenfelekkel szemben” – mondta a szezonról. „Zsinórban harmadszor végeztünk a dobogón, megerősítettünk hírnevünket a román kézilabdában, előremozdítottuk a csapat fejlődését, de többet is ki lehetett volna hozni a csapatból, ez lesz a dolgunk a jövőben” – folytatta.

Az EHF Kupában két fordulót szerepelt az SZKC, az elsőben kettős győzelemmel búcsúztatta a szerény képességű European University Cyprus együttesét, a második fordulóban a török bajnok következett. „A szezon egyik legjobb meccsét játszottuk a Besiktas ellen hazai pályán, hét góllal nyertünk, de ha jobban figyelünk, többel is győzhettünk volna. De a visszavágó speciális körülmények között volt megrendezve, nem mindennapi bíráskodásban volt részünk, és biztos vagyok benne, hogy ha itthon 14-gyel nyerünk, ott 15-tel kaptunk volna ki. Nagy lehetőség lett volna, hiszen közel volt az EHF Kupa csoportköre, ezt a szezon egyik kudarcának tartom” – mondta.

Nagy mozgás a keretben

Ezután kitért a keretre, amelyben már tavaly kisebb mozgás volt, de a nyáron szinte kicserélődik a fél csapat. „Minden év elején a legnagyobb kérdés az, hogy hány idegenlégióst tudunk foglalkoztatni. Az utolsó pillanatokig nem tudtuk a számukat, így átigazolási stratégiánkat sem tudtuk tökéletesen kidolgozni. Eleinte három idegenlégiós volt megengedett, így az országban kellett szétnéznünk megszerezhető román kézilabdások után. Így jött képbe Radu Lazăr és Laurențiu Dinescu. Előbbinél már az első napokban látszott, hogy nem fog tudni beépülni a csapatba, ezt még sajnos komoly családi gondjai is súlyosbították, így kérte, hogy adjuk kölcsön Tordának. Dinescu esete is hasonló, csak fél évvel később történt. Erwin Feuchtmann érkezésének hivatalos bejelentése után rögtön jött, és kérte szerződése felbontását, nem akart más sportolókkal versenyezni. Butenko akkor jött, amikor a szövetség megengedte az öt légiós használatát, ez valamikor augusztus végén történt. Így az utolsó pillanatokban kellett megint szétnéznünk az átigazolási piacon, és egy játékosügynök javaslatára elhoztuk ide. Butenko sajnos borzasztó fizikai állapotban érkezett, legalább 10 kiló súlyfelesleg volt rajta, és technikai tudása az elfogadható alatt volt. Több heti és mérkőzésnyi türelmi időt adtunk neki, de látszott, hogy szintje jóval elmaradt a posztján játszó Adomnicăi-től és Ferenczitől, így lemondtunk róla” – mondta, majd kitért a bajnokság első chilei játékosára.

„Télen nagyon nehéz minőségi külföldi játékost találni, olyat, aki nem is az elitbe tartozik, de az európai szint alatt sincs, főleg hogy nem állnak sorba a kézilabdások azért, hogy Romániába jöjjenek. Szerencsénkre, megtaláltuk Erwint, akinek atipikus és érdekes játékstílusa rögtön megtetszett nekünk. A világbajnokságon nem a horvátokat vagy a spanyolokat néztük, hanem Chilét követtük Szaúd-Arábiával vagy Ausztráliával. Nagyon jól játszott a vébén, bebizonyította, hogy érdekes lehet számunkra. Óriási tartalékok vannak benne, és szerintem eddig képességeinek csupán felét mutatta meg. Még nagyon fiatal, 22 éves, fejlődése most kezdődik, a következő szezonban még jobb lehet, mint most” – elemezte ki Feuchtmannt. Ugyancsak idén csatlakozott a csapathoz az utánpótlás-válogatott Răzvan Vlăduț Vlad, akivel már korábban is együtt dolgozott Caba a segesvári olimpiai központban.

„Vlad szerintem az ország egyik legtehetségesebb balszélsője, nem hiába vásárolta ki korábban Kolozsvár. A román válogatott bővített keretében rendszeresen benne van, nagy jövő előtt áll, és nem tapasztalat-, hanem önbizalomhiánya van. Ő a csapat frissítéseként jött Székelyudvarhelyre, jelenleg több hasonló korú játékosunk van, akik az SZKC hátsó hullámát jelentik, azaz Komporály, Vlad, Câmpan, Szász, Feuchtmann. Nem akartunk átesni a ló túlsó oldalára, hogy csak fiatal játékosokból álló csapatot rakjunk össze, mert akkor hamar előjön a tapasztalathiány, a gyors formahanyatlás stb., hamar kiszállunk a pódiumért folytatott harcból” – mondta a fiatal játékosokról.

„Varó Tordára megy, továbbá Florea, Rusia, Chikovani és Adomnicăi is távozik, míg Johannson helyzete még kérdéses. Őt meg szeretnénk tartani, hiszen nagyszerű játékos, de nem tudjuk még a légiósok számát. Jött Szabó, akivel már egy éve tárgyalunk. Onyejekwe Ploiești-ről érkezik, őt is jól ismerem, a középső generációhoz tartozik, azaz Mihalcea, Tálas, Ferenczi korosztálya, ők rendre találkoztak az utánpótlás-válogatottakban, most ők viszik el a bajnokság nehezét. A tárgyalások során mondtam neki, azt szeretnénk, hogy az legyen Udvarhelynek, ami Carlos Pérez volt az MKB Veszprémnek. A beállós és kapus poszton kívül bárhol be lehet vetni. A következő szezon szerintem karrierje döntő éve lesz, vagy berobban az elitbe, vagy elsüllyed.”

„Majnovval is régóta egyeztetünk, komoly csapatoknál is megfordult, hat bajnoki címe van különböző bajnokságokban, és elmondta, meg szeretné szerezni a román elsőséget is. Tapasztalt, profi játékos, akitől sokat várunk. A balátlövői pozícióba jön még a szerb Damjan Blecic, egy két lábon járó ágyúgép, aki csak magas szinten játszott. Ők a kilencméteres erősítéseink lesznek. Így négy idegenlégiósunk lesz, kérdéses még Johannson helyzete” – vázolta az edző.

Kiegyenlített, de vékony keret?

„Egyelőre érdekes és kiegyenlített csapatunk van, azonban csak 12 mezőnyjátékosunk és 2 kapusunk van. Ciobanu csak október környékén épül fel, így régi formáját valószínűleg csak jövőre fogja visszanyerni. Így lehetséges, hogy hoznunk kell még egy kapust. Továbbá a keretet is bővítenünk kell, hiszen ennyi játékossal nem lehet végigvinni egy sikeres bajnokságot. Beállóban is kell gondolkodnunk, annak ellenére, hogy Huba és Szász nagyszerű játékosok, ez a legkeményebb pozíció, és sérülés esetén könnyen egy beállóssal maradhatunk. Van egy játékosunk, aki megfelel a pozícióra, maradna is, csak nem tudjuk, hogyan tartsuk meg” – mondta el a kerettel kapcsolatos gondokat.

A mit várhatunk a következő szezontól kérdésre egyértelműen a bajnoki cím megcélzása volt a válasz. „A nagy munkabefektetés nem lenne meg a vezetőség részéről, ha nem várnák el a folyamatos fejlődést. Nagyszerűen fejlődtünk menedzsment szinten, egyike vagyunk azon kevés csapatnak, ahol a legjobban dolgoznak vezetőségi szinten. Továbbá biztos vagyok benne, hogy mindez Verestóy Attila főtámogatása nélkül nem jött volna létre. Amit ő csinál, nemcsak Romániában, hanem Európában is ritkaság. Ő áll a csapat mögött, ő garantálja a stabilitást és a komolyságot, egyben pedig a fejlődést is” – kezdte. „Bajnoki teljesítményünket tovább kell fejlesztenünk, kiegyenlített harcba kell lépnünk Konstancával, Bákóval ez már alapkövetelmény kell legyen számunkra. Meg kell változtatnunk játékstílusunkat, dinamizálnunk kell azt. Az a csapat kell legyünk, amely nem izgatottan utazik el Temesvárra, hogy nem tudjuk, nyerünk-e vagy sem. Persze egy meccs sem előre lefutott, de léteznie kell egy vonalnak, amely alá semmiképp sem süllyedhetünk” – összegzett.