„A kézilabda Székelyudvarhely legfontosabb sportága”

A könyv a harmincas évektől, az udvarhelyi kézilabdázás kezdeteitől követi nyomon a sportág fejlődését és történetét egészen napjainkig, a Székelyudvarhelyi KC korszakát is beleértve. Az udvarhelyi kézilabda kiemelkedő korszakainak és szereplőinek történeteit lehet elolvasni, korabeli fényképanyaggal bőven illusztrálva.

– Értesüléseim szerint másfél év munkájának gyümölcse ez a könyv.

– Még annál is régebbre nyúlik vissza a történet. 2006-ban államvizsgáztam történelem szakon, a dolgozatom témája pedig Székelyudvarhely sporttörténete volt. Ez eléggé szűz terület, nem nagyon foglalkoztak vele eddig. Darabokban természetesen vannak részletek, dokumentumok, kiadványokban szerepelnek bizonyos részletei, szegmensei Székelyudvarhely sporttörténetének, de átfogó dolog még nem született belőle. Már akkor távlati tervem volt, hogy majd egyszer megírom Székelyudvarhely sporttörténetét egy könyvben, ebben szerepelne minden olyan sport, ami számottevő a városban. Egy évvel korábban pedig sporttörténeti kiállítást rendeztem többedmagammal a múzeumban, akkor rengeteg fénykép, dokumentum, tárgy került – ha ideiglenesen is – a birtokomba, amiket tanulmányozhattam, lemásolhattam. A fényképeket azóta is gyűjtöm, itthon van egy külön fiókom, ami csak Udvarhely sporttörténetét tartalmazza – újságcikkek, fényképek, kazetták, könyvek formájában. Aztán 2011 őszén kaptam egy felkérést a városházától, hogy írjam meg az udvarhelyi foci 90 éves születésnapja alkalmából a sportág történetét (a kiadvány A székelyudvarhelyi labdarúgás rövid története címmel jelent meg – szerk. megj.), majd egy évre rá kért fel Benedek Árpád Csaba, a Hargita Megyei Kézilabda-szövetség elnöke, hogy ahhoz hasonlót írjak a kézilabdáról. Megbeszéltük, hogy részletesebb és alaposabb legyen, innen számítva lett másfél éves a munka, 2012 őszén kezdtem az interjúkat, azokkal a szereplőkkel, akik bizonyos szempontból fontosak voltak az adott korszakban. Aztán következett az a folyamat, amikor leültem és megírtam, összefésültem a dolgokat, ezt a munkát tavaly novemberben fejeztem be.

– Nem lehetett egyszerű több évtizednyi sporttörténetet felgöngyölíteni. A könyv lezárása után jöttek elő hiányosságok?

– Fedeztünk már fel, jelezték is. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek a visszajelzések. Valószínű, hogy fognak még hibákat jelezni, egy ekkora volumenű dolognál ezt nem is tudom másképp elképzelni. Abban az esetben, ha a rögzített tényanyagban van hiba, azt elfogadom, de ha valakinek az a fontos, hogy X vagy Y hozzájárulása az udvarhelyi kézilabdához nem volt eléggé kidomborítva a kötetben, arra nem tudok mit mondani.  

– Mik voltak a főbb szempontok a könyv összeállításánál?

– A megrendelővel folyamatosan egyeztettem arról, hogyan készül a könyv, továbbá az interjúalanyok saját részüket átnézték, hogy utólagos tévedés ne legyen benne. Sokat javítottam rajta, mivel nem elbeszéléseket, anekdotákat akartam közölni, hanem történetet, tényeket. Ez talán nem is annyira újságírói, mint inkább történészi munka volt, ha úgy vesszük, de az volt a célom, hogy egy olvasmányos, könnyen áttekinthető, kronológiai sorrendben megírt, rövid, emészthető kiadvány szülessen. Nem névsorolvasást készítettem, hanem tényeket rögzítettem, és egy történetet írtam. Ettől függetlenül vannak emberek, akik ki vannak emelve, hiszen minden korszaknak meg volt a maga vezéregyénisége. Az ötvenes években Barabás Árpád emelkedett ki, a hatvanas-hetvenes években Orbán István, aztán jött Miklós Magdolna és Magyari Mária, a kilencvenes években Bartók Csaba, napjainkban pedig Ilyés Ferenc. Én úgy gondolom, hogy a történetben ezek azok a fontos emberek, akik meghatározták az udvarhelyi kézilabdát.

– Mennyire volt nehéz a korai időket felkutatni?

– Annyira nem volt nehéz, mivel még többen élnek az udvarhelyi kézilabda kezdetén játszók közül. Találtam arról a korszakról is írott forrásokat, itt megemlíteném Vofkori György könyvét (Székelyudvarhely – Várostörténet képekben – szerk. megj.), amiben eléggé részletesen foglalkozik a szerző a kézilabda történetével, pontosabban a legelső korszakkal.

– Mélyen beleástál az udvarhelyi kézilabdába, tömören meg tudnád fogalmazni, mit jelent ez a sportág Székelyudvarhelynek?

– Azt, hogy ez a város legfontosabb sportága. Ebben sokkal jobb eredményeket értek el, mint például a labdarúgásban. Az egy dolog, hogy a stadionba befért egy adott pillanatban háromezer ember is, és az 1980-tól létező sportcsarnokba csak ennek a fele, és a foci nagyon népszerű sportág. Mindenkiben tudatosulnia kell, hogy ezzel nem a labdarúgók érdemeit csökkentem, de csak egy évig volt másodosztályú focicsapata Udvarhelynek, míg kézilabdában, ha hullámvölgyszerűen is, de többször voltak nagyon kiemelkedő korszakok. Szinte mindig volt legalább a másodosztályban egy csapatunk, nem beszélve arról, hogy 1976-ban a nők bronzérmet nyertek a bajnokságban. Továbbá a nyolcvanas évek végén is volt egy elég jó korszak, egyik csapatunk sem volt A-osztályos, de kopogtattak a feljutás kapuján. Csak éppen jött a rendszerváltás, és akkor alapjaiban omlott meg minden. Napjainkban, ha nem is harcol a bajnoki címért, az utóbbi években mindig ott van a dobogón a Székelyudvarhelyi KC.

– Eddig három könyved jelent meg, gondolom, nem állsz le. Mi a következő témád?

– Egy már van a fejemben, ez a minifocinak és a teremfocinak a vonala.

– Tehát a kispályás labdarúgás?

– Igen, én úgy nevezem, hogy kisfoci. Ennek a története a 70-es években kezdődött, majd az ország első teremlabdarúgó-bajnoka 2002-ben udvarhelyi minifocisokból állt, és ismerjük az akkor kezdődő történetet. Aztán még az asztalitenisszel is érdemes lenne foglalkozni. A birkózást Balázs Árpád megírta, ebben nagyjából minden benne van, ő székelyföldi sportemberek egyéni pályafutásán keresztül mutatja be a történetet.

– Kik segítettek a könyv összeállításában?

– Benedek Árpád Csaba menedzselte le az egészet, míg Sófalvi László nagyon sokat segített az interjúk leszervezésében. Aki a könyv dizájnját és tördelését összehozta, az Fülöp Lóránt volt, a szöveggondozásban pedig sokat segített Sajgó Réka, Bálint Kinga Katalin és Józsa Csongor. Több emberrel is megnézettem a szöveget, hogy minél pontosabb képet fessek az udvarhelyi kézilabdáról.