Válasz egy nyílt levélre

Két hete itt, ebben a rovatban is ráhúztam a vizes lepedőt arra a, csíkszeredai „befektetési lehetőségeket” feltérképező „kiajánlási dokumentációra”, amelyet a városháza megrendelésére a helybéli Aquaprofit Consulting Kft. dolgoz ki potom 47 ezer lejért, s amelynek egy munkaváltozatát a városháza honlapján nyilvánosságra hozták, mondván, hogy várják még a véglegesítés előtt az észrevételeket. Ezen munkaváltozatot olvasva éreztem szükségét, hogy megfogalmazzam véleményemet. Az írásra a cég feje, ifj. Nagy Benedek ügyvezető igazgató (doktor) szükségét látta annak, hogy reagáljon – nyílt levelet intézett hát ez ügyben hozzám, amelyet a Csíki Hírlap egy héttel ezelőtti számában közöltünk annak rendje s módja szerint.

Bevallom, nem szándékoztam különösebben tovább foglalkozni a témával, de a levelekre illik válaszolni, s ebben a levélben aztán szintén találni arra utaló jeleket, ami a probléma kiindulási pontja valójában – ez pedig, ki kell jelentenem, a valós szakértelem hiánya. Márpedig, úgy érzem, éppen ez a baj ma Székelyföldön, hogy sokan jól el tudják adni ugyan magukat a hiszékenyeknek, a gyenge akaratúaknak, de amikor a teljesítésre kerülne a sor, amikor konkrétan neki kellene fogni a munkának, vagy valódi értéket kellene teremteni, akkor már csak ilyesmire vagyunk képesek, mint ez a „dokumentáció”.

Azzal kezdi ifj. Nagy Benedek, hogy olyan újságíró ír cikket a dokumentációról, aki ott sem volt annak bemutatóján. Ifj. Nagy Benedek úr azonban nem kellene elvitassa egyetlen újságírónak sem a jogát a kritikához. A véleményemet nem arról fogalmaztam meg, ami azon a rendezvényen elhangzott, hanem a „műről”, a munkáról, amit publikáltak: csak megtehetem ezt ifj. Nagy Benedek engedélye nélkül is, remélem, ha nem, minek hozták volna nyilvánosságra… Vagy csak a dicsérő véleményekre kíváncsiak? Ez is a sajtó dolga, még ha sokan nem is szoktak hozzá mifelénk: kritizáljon, kutakodjon, nyomozzon, kifogásokat emeljen, ha úgy tetszik: kötekedjen. Ezzel (is) tehet hozzá plusz értéket a társadalomhoz. A különböző érdekek, szempontok kiszolgálása is valóban, elő szokott fordulni a sajtóban, szakmabeliként nem is lehetek büszke erre. De én megpróbálom nem ezt az utat járni.

Azt mondja a levélíró, hogy ez csak a dokumentáció nyers szövegének a munkaverziója, de ugyanakkor azt is, hogy a Sapientia egyetem négy előadója vett részt a kidolgozásában, akik közül három doktori fokozattal rendelkezik. Ha ez tényleg így van, akkor elég nagy a baj: három doktori címmel csak erre vagyunk képesek? Mert a dokumentáció városbemutató részét olvasva az az ember érzése, hogy három, félig képzett újságíró egy fél órás sörözés alatt össze tudta volna hajítani, ha akad egy laptop a söröskorsók között internetes hozzáféréssel. Félreértés ne essék (újfent): értem én, hogy ez a munkaverziónak is a nyers változata, de még ilyen formában sem állunk ki egy ilyen munkával a nyilvánosság, a világ elé. Legalábbis, ha valamit akarunk adni magunkra.

Arra az érvre már nem is tudok mit mondani (szinte), hogy a lakosság létszámáról rendelkezésre álló „nagyobb adatot fogom használni” a „marketing-anyagban”, hisz „nem szaktanulmányt, demográfiai elemzést írok, hanem eladom a várost”. Én ezzel valahogy úgy vagyok, hogy ha „el akarom adni” a várost, akkor egy olyan marketinganyagot készítek róla, amelyik hiteles és támadhatatlan. Ha Csíkszereda lakóinak számáról két adat is elérhető, akkor a hitelesebbet választanám ki. S létezik-e hitelesebb adat a népszámlálásnál? De ez ilyen felfogásbeli kérdés: van, akinek a marketinganyag azt jelenti, hogy próbáljunk minél kedvezőbb képet festeni az eladandó dologról, néha a hitelesség árán is, de van, aki tisztességgel és becsülettel lefesti a helyzetet arra gondolva, hogy a potenciális befektetők a valóságra kíváncsiak, nem a reklámra, hogy ne mondjam: a megvezetésre. Hisz a befektető a pénzét kockáztatja, s jól megnézi, megválogatja, hogy hol és mire. S ha egy ilyen, a szakszerűség látszatát is sikertelenül keltő, tényszerű adatokban is hiteltelennek bizonyuló marketinganyagot lát, akkor mire gondolhat? Be akar-e majd fektetni egy olyan városba, ahol még egy ilyen leellenőrizhető alapadattal is meg akarják vezetni a városháza által megrendelt dokumentációban?

Az én cikkem okozhatott bosszúságot, megbánthatta ifj. Nagy Benedeket, valóban. Engem viszont az bánt, hogy sokan azt hiszik, erről szól az élet: hogyan lehet megvezetni a beruházókat, a városházát, a választópolgárokat. Manipulálva, reklámozva, ál-szakértelmet lobogtatva, ahelyett, hogy tényleg letennénk már valami igazi értéket az asztalra. Mert, ugye, „ezt tudjuk, csak erre vagyunk képesek”. De ugye nem muszáj ezt mindig elfogadjam?