Turistakiflik, savanyodó tejek

Már jó ideje bevezették a kisgyerekek óvodai-iskolai étkeztetését. Ami önmagában nem lenne baj, sőt, üdvös kezdeményezés, ha elfogadjuk – és már miért ne fogadnánk el? –, hogy nagyon sok olyan gyerek van, főleg vidéken, akinek ez a sulikaja jelenti a biztos napi étkezést. Mondom üdvös, és még inkább az lenne, ha nem korlátozódna arra a nyomorult kiflire és joghurtra. Ám – sajna – erre korlátozódik. Más uniós országokban ezen a korláton már rég túlléptek, bevezették a valós étkeztetést, két-, helyenként háromfogásos étkek várják a gyerekeket. Nos, ilyenre nálunk gondolni sem lehet, nem hogy remélni. Legyen elég a romániai lurkónak az a „fél kifli uzsonna”!

Minden évben megszervezik a közbeszerzési pályázatot a tejre meg a kiflire. Amire az ország bármelyik szegletéből jelentkezhet bárki, aki ilyen termékek előállításával foglalkozik. Értelemszerűen az nyer, aki a legalacsonyabb árat kínálja, függetlenül attól, hogy mekkora távolságra van a táplálandó gyerektől. Így volt ez az idén is. Maros megyében például egy kolozsvári multi nyerte a tejszállítást. Úgyhogy Marosvásárhelyig több mint száz kilométert utazik a tejecske, hogy megtöltse a lurkók hasát. Már amennyire tölti az a mennyiség... S ha meg nem savanyodik útközben. Ezt a körülményt úgy szokták áthidalni, hogy eleve „savanyított” terméket – joghurtot, aludtejet – szállítanak. Akkor meg gond egy szál sem. A gombaflórás cucc akár napokig utazhat anélkül, hogy érdembeni változást szenvedne.

Gond a kiflivel vagy az azt helyettesítő pékáruval adódhat. Hallom, a kifliellátási szolgáltatást egy rovinari-i cég nyerte a Maros megyében. Bizonyára bagóért kínálta, ezért tudott nyerni. Namármost. Rovinari öt és félórai távolságra van Vásárhelytől autóval. Amíg idefuvarozzák a kiflit vagy pékárut, minimum megszárad. Mert ez nem olyan, mint a banán, hogy félig éretten vagy zölden felpakolják a termelők a hajóra, repülőre, aztán mire a rendeltetési helyére érkezik, vagy megérik, vagy megrohad. A kifli, az nem ilyen. Az szárad. Tehát már eleve prézliként érkezik. Legalábbis elméletileg.

Miért nem lehet csak helyi cégeket pályáztatni az iskolatej-programra? Mert ez országos pályáztatás, nem lehet diszkriminálni – mondják a hozzáértők. Akik csak ahhoz nem értenek (hozzá), hogy a gyereknek friss árura lenne szüksége, mert az az egészséges, az a jó, és az a logikus. Mert ez a törvény – vetik ellen(em) a már emlegetett hozzáértők. Nem tudom, miért nem értenek hozzá a törvényhozók. Mert egy jogszabályt – ha már rosszul alkották meg – meg lehet változtatni. Egyszerű törvénymódosítással. Csak épp kezdeményezni kellene. S akkor a megyebeli termelők is jól járnának. A pénz itthon maradna, a gyerekek meg frissen kapnák a kaját. Istennek hála pékség és tejfeldolgozó van annyi a környéken, hogy játszva meg lehetne szervezni a helyi pályáztatást. Igen ám, csak akkor csorbulna a centralizáció elve. A decentralizáció meg   – enyhén szólva – büdös nekünk.