Fancsali Attila
2012. január 20., 09:532012. január 20., 09:53
2012. január 23., 11:162012. január 23., 11:16
Marosvásárhelyen viszonylag békések a tüntetések. Az emberek kiabálnak, vonulnak, majd megint kiabálnak és vonulnak tovább. A csendőrök helyett inkább egymással vesznek össze. Tudják: a csendőrnek sem jobb az élete, legszívesebben levenné az egyenruháját, de nem teheti. Nem valami eskü miatt, mert amikor az ember úgy érzi átverték, akkor az eskü már semmisnek tekinthető (persze ez embertől függ). A csendőr a családja miatt nem dobja el a gumibotot. Mert valamiből el kell tartania az otthoniakat. Visszatérve Marosvásárhelyre: jelen sorok írója két konfliktust látott a tüntető(k) és a csendőrök között. Az elsőben egy úr (enyhén ittasan) megpróbálta elmagyarázni a hatóság munkatársainak, mi a feladatuk. A másiknál szintén kioktatásról volt szó, de annak végén a tömeg együtt kiabálta: a csendőr velünk van – és békésen mentek tovább.
Emlékeztet ez arra az ominózus tévészékostromra Budapesten. Csak ott rendőrökről volt szó: Magyar rendőr velünk van.
Számomra felfoghatatlan, hogy a bukaresti tüntetők miért nem gondolnak arra, hogy annak a szerencsétlen csendőrnek a rendfenntartás a dolga? És csodálkoznak, ha eldob egy füstgránátot, amikor ő és társai vannak 1500-an és velük szemben állnak 9000-en? Nem. Ebben a helyzetben a legelvetemültebb vöröskutyadrukker is így tenne. Persze könnyű azt mondani, hogy nem. A nemnél könnyebben egyetlen szót sem lehet kimondani. De megemészteni a kérdést, az már nehezebb.
Sokan csodálkoznak azon, hogy a székelyföldi városok viszonylag nyugodtak. Mi ennek az oka? Az, hogy a háttérből nem izgatják őket az ellenzéki pártok – itt ugyanis erről van szó. Egy példa: A SMURD-ért csaknem 5000 ember vonult utcára, a tiltakozásokon mindössze 700-800 személy vett részt (a legszebb napokon). Egy magyargyűlölő polgármesteri székre pályázó Kárpátokon túli „emberi jogvédő” ennyit tud tenni a pártjáért, amely a tehetetlensége miatt jutott oda, ahol van.
Félreértés ne essen. Nem jó ez a kormány. Nem volt jobb az előző sem, és valószínűleg nem lesz jobb a következő sem. Ez egy ilyen ország. Vagy nyelsz, vagy mész. Mert mi történne, ha lemondana a mostani kormány néhány hónappal a választások előtt? Semmi. Jönne a következő, amelyik ugyanezt művelné, csak narancs helyett piros-kék-sárgába öltöztetve az ürüléket. Ez Románia. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: az erőszak nem vezet semmire. Ami pedig a legrosszabb: nekünk egyelőre úgysem lesz jó.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!