Siettetnek

Újság van, változik az idő – szokta mondani nagytatám újholdkor, engem pedig mindig lenyűgözött, hogy ezt a természeti jelenséget nagyon találóan így is nevezik, és főként az, hogy Tata ezt mennyire tudja, érti a Hold járását, ismeri az évszázados, hozzá kapcsolódó népi megfigyeléseket, viszonyítani tud hozzájuk. Ő még együtt él a természettel, melynek körforgása élete részét képezi, életének eseményeit annak változásaihoz köti. Már megérett az alma – akkor valahányban olyan szárazság volt, hogy porzott a fű is, vagy abban az évben olyan hideg volt, hogy bejártak a farkasok az út mellé – kezdi általában természeti vonatkozással a történeteit.

Bezzeg mi lassan a nagyáruházak kínálatához viszonyítjuk az évszakokat – ötlött fel bennem tegnap, amikor rácsodálkoztam az egyik helyi áruházban felhalmozott füzetekre: akkor hányadika is van ma, ugye, még csak augusztus közepe. Rögtön fel is dühödtem a jelenségen, mert értem én, hogy eladni kell, a kereskedelem görgeti a gazdaságot, annak meg illik dübörögni, de úgy érzem, egyre jobban siettetnek bennünket. Japánban láttam, hogy november elején a Halloween-re narancssárga tökrengeteggel kirakott bevásárlóközpontban már állították a hatalmas műkarácsonyfát. Ha nem vigyázunk, lassan nálunk is a kereskedelem szabja meg az évszakot, az életérzést, az ünnepet, az árukészletek és a reklámfogások alakítják észrevétlenül az élet ritmusát. Az pedig egyre csak gyorsul, hisz a pénznek forogni kell, és egy nap talán már észre sem vesszük, hogy alig múlt el húsvét, már itt a karácsony. De remélem, hogy odafigyelünk a kereskedelem csapdáira, kerüljük a mesterségesen gerjesztett életérzést, és sokan tudjuk, hogy most még augusztus közepe van.

Remélem, mindenkinek lesz még alkalma rácsodálkozni a lassan búcsúzó nyárra, a kopottan is színes mezőkre, a világítóan fehér, szorgalmasan edző kisgólyákra, a nyíló rózsákra, és néhány év múlva is fel tudjuk majd idézni például azt, hogy milyen volt a frissen kaszált fű illata a parkban, amikor augusztus utolsó heteiben ott találkoztunk valakivel. Jár még ez a néhány emlék mindenkinek, szerezzük be őket, és inkább a természetre figyeljünk az árleszállítások helyett.