Senki sem fontosabb, mint az autonómia

Minden politikai alakulat természetesen maga dönti el, hogy milyen témákat tart napirenden, mely közügyekkel foglalkozik nyilvánosan. Az Erdélyi Magyar Néppárt illetékesei úgy gondolták, hogy ilyenkor, a nyár derekán, a Tusványos előesté­jén továbbra is az autonómia témáját tartják annyira kiemelt fontosságúnak, hogy a tervek szerint akár több mint száz települést is helyszínül felvonultató tüntetéssorozatot szerveznek az önrendelkezés érdekében. Persze a témában nagy a konkurencia, a versenypártok is látszólag kiemelt ügyként kezelik az autonómiát, nehéz úgy taktikázni, hogy ebből bárki politikai tőkét tudjon magának kovácsolni.

Az is lehet, hogy ez így van jól – az autonómia ügye egy olyan közösségi cél kell legyen, amely ne a politikai tőke kovácsolására szolgáljon, hanem a teljes erdélyi magyar közösséget átfogó mozgatórugóként működjön, politikai színezettől függetlenül.

Akinek igazán fontos az autonómia, az el fog menni a tüntetésekre, vélte egy hozzászóló itt a Székelyhon portálon, attól függetlenül, hogy éppen ki a kezdeményezője. Az viszont magáért beszél, hogy miközben a Néppárt az autonómiatüntetéseket szervezi, a múlt csütörtökön Csíkszeredában valakik a korrupciós eljárás alatti Borboly Csaba melletti szimpátiatüntetésben gondolkodtak.

Nyilván egy demokratikus, szabad országban mindenki eldöntheti, hogy milyen ügyek, esetleg személyek mellett szimpatizál, illetve tiltakozik ellene. Nehéz azonban nem észrevenni a végül elmaradt megmozdulás időzítését: a tervezett gyertyás „virrasztás” másnapján az ügyben eljáró ügyészség meghosszabbította Borboly kényszerszabadságát a megyei önkormányzat élén, majd a döntést hétfőn az ítélőtábla is megerősítette. Borboly melletti szimpátiát kinyilvánítani miért ne lehetne, gondolhatnánk, de egy nappal az ügyészségi döntés előtt ez akár az igazságszolgáltatás befolyásolási kísérletének is minősülhet, s ez pedig egy jogállamban, ahol a hatalmi ágak elvileg függetlenek egymástól, elég súlyos bűn. Jól látta ezt az a valaki, aki végül lefújta az akciót, hogy egy ilyen megmozdulással nemcsak hogy nem segítenek, egyenesen ártanak Borboly Csabának.

Veszélyes dolog manapság politikai síkra terelni az igazságszolgáltatás ügyeit még akkor is, ha nyilvánvalónak látszanak egyes ügyek politikai indítékai. Itt van például a volt háromszéki RMDSZ-szenátor, Olosz Gergely esete, akit szerdán alapfokon hét év börtönbüntetésre ítéltek azért, mert (a vád szerint) eurómilliós nagyságrendű csúszópénzt kért az Országos Energiaszabályozó Hatóság vezetőjeként szerződésekért cserébe. Nem hallottam arról, hogy Olosz esetében összefogtak volna a háromszéki RMDSZ-esek, hogy szolidaritásukról biztosítsák, nem írtak alá az ottani polgármesterek (mint ahogy Borboly esetében a Hargita megyei RMDSZ-es polgármesterek megtették) az érdekében.

Felmerül egy érdekes kérdés: ha ennyire összezár a párt Borboly mögött, akkor feltehetően ártatlannak ítélik meg a tisztséggyakorlástól jelenleg eltiltott Hargita megyei elnököt. Ha Olosz mögött viszont nem zárt össze, akkor ez azt jelenti, hogy őt bűnösnek tekintik? (Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Olosz lemondásakor mindössze „helyeselte a döntést”, nem fogalmazott úgy, mint Borboly esetében, akinek „hitt az ártatlanságában”.) S játsszunk tovább a gondolattal: tegyük fel, hogy Borbolyt majd elítélik, s Oloszt meg mégiscsak felmentik: milyen hatással lesz ez vajon az RMDSZ megítélésére? Ha nem másért, ezért is veszélyes játszani politikusként az igazságszolgáltatással.

Az RMDSZ az MPP-vel karöltve távol tartja magát a Néppárt július huszadikai tüntetéssorozatától. Eközben viszont Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a bálványosfürdői regionalizációs közvitán Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes jelenlétében olyan előadást tartott Székelyföld egységének megőrzése érdekében, amely meglehet, tett hozzá annyit az ügyhöz, mint amennyit a tüntetések hozzátehetnek. Az ideális az volna, hogy a különböző eszközök, a különböző politikai szervezetek kiegészítsék egymást. Az ilyen kisiklások, mint például szimpátia-megmozdulások egy korrupciós kivizsgálás alatti személy mellett, azonban nem járulnak hozzá a közös ügy sikeréhez még akkor sem, ha esetleg a megnyilvánulások őszinték, nem felülről megrendeltek, s tényleg bonyolultabb lett az élet a csíki megyeházán, s nehezebben lehet Borboly hiányában ott ügyeket intézni. Egy megye közigazgatási rendszere amúgy sem kellene egyetlen emberre épüljön, s egyetlen személy sem lehet fontosabb, mint Székelyföld közös érdeke, az önrendelkezés.