Rédai Attila

Rédai Attila

Rendszerjelöltek

2014. november 07., 13:052014. november 07., 13:05

Lám-lám! Néhány hónappal ezelőtt, amikor George Maiorról, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezéréről fogalmaztam némi felháborodással, hogy milyen alapon akarja meghatározni egy titkosszolgálati vezető egy ország politikáját, irányultságát, mégis hogyan veszi hozzá a bátorságot, hogy kiossza a politikumot, nem gondoltam volna, hogy egy jövendőbeli miniszterelnök-jelöltről írok.

Ha még valakinek volnának kétségei afelől, hogy belefolynak-e a titkosszolgálatok a román politikába, most aztán félreteheti ezeket. Elképzelhetünk hát most már egy olyan országot, amelyben Victor Ponta elnyeri az államelnöki tisztséget, s kinevezi miniszterelnöknek Maiort: a kétségek annak okán merülhetnének fel, hogy ki volna a parancsnok ebben a konstrukcióban. S az is érdekes részlet, hogy Maior néhány héttel ezelőtt, még az államfőválasztás hivatalos rajtja előtt bejelentette: a voksolás után lemond SRI-igazgatói tisztségéről. Akkor azzal magyarázta döntését, hogy az új elnöknek meg kell adni az esélyt, hogy megválassza csapatát... A kormányban is, tehetnénk hozzá így utólag.

Persze, lehetséges, hogy mindez csak fantazmagória, s Ponta odarakja miniszterelnöknek Tăriceanut, ahogy elő van írva. Az viszont atombiztos, hogy Ponta az elnökválasztás második fordulójában a rendszer jelöltje. Azé a rendszeré, amely jelenleg irányítja Romániát, SRI-vel vagy anélkül: az ő kezében összpontosul a végrehajtó hatalom, tehát ő irányítja az egész gépezetet, amely a választásokat megszervezi. Arcátlanul hazudik és csúsztat, sérteget és aláz, megfelelve az elmúlt években teljesen szokványossá vált román politikai etikettnek, melynek ő és Traian Băsescu voltak a legékesebb képviselői.

Ellenjelöltje, Klaus Johannis, románosan Iohannis hiába rettegett úgy az autonómia témájától, mint a tűztől: elég volt az első forduló választási eredménytérképén Erdély körvonalait meglátni, hogy megkapja a szeparatizmus jól bevált vádját Pontáéktól. Abszurd módon egyik ellene felhasznált érv a szocdemek részéről az volt, hogy azért szeparatista, mert őt támogatja az a Szilágyi Zsolt, aki el akarja szakítani Erdélyt Romániától... Miközben tudjuk, hogy valójában Szilágyiék programjában sem volt ilyesmi.

Amúgy Victor Ponta tipikus szavazóival ellentétben nem egy buta ember: amikor rákérdeznek tévéstúdióban arra, hogy mégis miképpen képzeli ezeket a vádakat, ő beismeri, hogy ezek „csak kampányeszközök”. De kétlem, hogy annyira okos ember volna, hogy felismerje, milyen határ húzódik valójában a Kárpátok felett. Nem a választási eredményeké, nem a szeparatizmusé. Ez egy sokkal erősebb, egy kulturális határ, aminek a választási eredmények csak következményei. A határon túl elutasítják a Bukarestben dívó politikai etikettet, a gerinctelen, hazug politizálást, az ilyen „kampányeszközök” büntetlen használatát. Erdély az a vidék, ahol Johannis szászsága, szárazsága és málészájúsága ellenére tömör, de egyenes üzeneteivel elnyeri a többség tetszését. Mert azt tesz, amit ígér, nem alkudozik és nem megy bele a játszmákba. Az erdélyi autonómiák kérdéskörében sem kell sokat gondolkodjunk arról, hogy mi erről Johannis álláspontja: egyértelműen elutasító. Ponta viszont mindig árnyaltan fogalmazott, mikor erről kérdezték, gyakorlatilag ugyanazt mondva, mint nagy ellenfele, Băsescu: annyi autonómiája lesz a székelyeknek, mint Caracalnak. A miniszterelnök szerda este éppen Csíkszeredát és Turnu Măgurelet helyezte párba ebben a kontextusban, de ugyanazon lényegi mondanivalóval.

S mit tegyen a székelyföldi magyar, esetleg autonómiapárti szavazó jövő vasárnap? Támogasson egy olyan jelöltet, aki erdélyi és egyenes embernek tűnik ugyan, de elutasítja autonómiát? Vagy egy másikat, egy bukarestit, aki nem támogatja, nem is utasítja el nyíltan, akivel nem tudni, hányadán állunk, akiről kideríthetetlen, hogy mikor hazudik, mikor mond igazat, de akivel a legnagyobb magyar politikai szervezet koalíciós viszonyban áll?

Csupán egy dologban vagyok én is teljesen bizonyos: a leadott szavazat többet ér, mint a távolmaradás.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Kozán István

Kozán István

Amíg nem késő

Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?

Kozán István

Kozán István

Mars helyett inkább tényeket

Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.

Kozán István

Kozán István

Ünneprontás

Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.

Szüszer Róbert

Szüszer Róbert

Helló, ez már az új világ!

Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!

Kozán István

Kozán István

A megyei tanács jogászai már nem teljesítenek jól?

Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.

Kozán István

Kozán István

Ideje

Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.

Kozán István

Kozán István

Nyilván ezért is a média a hibás

Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.