Szentgyörgyi László
2014. május 10., 10:192014. május 10., 10:19
Ingerült reakciókat váltott ki a román politikai élet és média szereplőiből legutóbbi kezdeményezésével a Magyar Polgári Párt háromszéki vezetője. Válaszként a székely szimbólumok használatának korlátozására – bírósági döntés kötelezte a sepsiszentgyörgyi önkormányzatot a város központi parkjában felállított székely zászló eltávolítására –, december 1-jére tüntetés jóváhagyását kérte a városházától, amelyen a Gyulafehérvári Nyilatkozatban megígért, de soha be nem tartott jogokat kérnék számon.
Kulcsár Terza József említett, most fogalmazzak úgy: nem eléggé átgondolt lépésével rengeteget árthat, anélkül, hogy valamit is használna a magyar ügynek. Tévedés ne essék: magam is egyetértek azzal, hogy tüntetésen követeljük a hivatalos dokumentumba foglalt gyulafehérvári ígéretek teljesítését. Csakhát – ismerve az adott körülményeket – nem december 1-jén. Tudjuk, sok mindent elárul egy nép, nemzet lelkéről, pillanatnyi erkölcsi, szellemi állapotáról az, hogy mely történelmi eseményhez köti nemzeti ünnepét. Mindezek ismeretében, úgy gondolom, elhamarkodott volt a lépés, súlyos politikai hiba a tervezett tüntetés dátumának kiválasztása.
Nehezen hihető, akár azt is mondhatnám: kizárt, hogy az MPP engedélyt kapjon a városvezetéstől egy hasonló tüntetésre a jelzett napon. Amíg az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, addig biztosan nem. Továbbmenve: a felháborodott reakciókat felidézve, el kell ismernünk, román oldalról – egy-két elszigetelt kivételtől eltekintve – eddig sosem zavarták meg a március 15-i ünnepségeinket. Ezek után viszont – ha december 1-jén nem is kerül sor az említett tüntetésre – ki garantálja, hogy nem következik ez be?
Az előbbiek fényében erős kételyeim vannak az iránt, hogy az indítványozó komolyan gondolhatta a tüntetést. Ha igen, az annál rosszabb a pártra nézvést. Az eset illeszkedik azon pótcselekvések sorozatába, amelyek által az MPP önálló, a „gazdáétól” eltérő arculatáról próbálja meggyőzni megmaradt tagságát. Többnyire sikertelenül. Szerintem csak a tehetségtelen akarnokság, a felelőtlen nagyotmondás megnyilvánulási formájaként értelmezhető az egész. Amire a politikai porondról önhibájából kiszorult, kiszorított, jelenleg az RMDSZ csatolt részeként működtetett párt az utóbbi időben egyre gyakrabban kényszerül. Amolyan kétségbeesett önigazolási kísérletként.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
szóljon hozzá!