Összefüggések

Érdekes összefüggésekre lehet figyelmes az, aki odafigyel az ilyesmikre. Persze az is lehet, hogy nincs a kiemelt tények között összefüggés, de mi van, ha mégis? Nézzünk meg egy pár ilyet.

Az, hogy az RMDSZ nagyágyúit látják Mircea Dușa irodájába mászkálni, amikor ott az államelnök leváltására irányuló dokumentumokat fogalmazzák, nem tudom, meglep-e valakit, hacsak nem az olyanokat, akik még mindig elvakultan hisznek az RMDSZ gerincességében, becsületességében és őszinte politizálásában. Az, hogy tartózkodásukkal a szövetség honatyái hozzájárultak a még maradék PDL-s pozíciók felszámolásához, tény, még ha hivatalosan tagadják is: ha kivonultak volna, nincs kvórum, a balliberálisok nem tudták volna megcsinálni a hadicselt. Ők szépen bent ültek, tartózkodtak, az USL nyert.

Olyannyira „nem vettek részt\" az RMDSZ-esek aktívan a román sajtó egy része által is államcsínynek nevezett akcióban, hogy Kelemen Hunor és Borbély László még a marosfői EU-tábor megnyitójára sem ment el. Most el lehet gondolkodni azon, hogy vajon miért nem: kinek a pozícióit kell a bukaresti feltétlen ott tartózkodással erősíteni? Netán biztosítani kell a kvórumot a parlamentben? Vagy inkább Borbolyra kezdett haragudni az RMDSZ felső vezetése a Hargita megyei önkormányzati vezér „különutas\" pozíciójáért? Borboly Csaba ugyanis mostanában olyan kijelentéseket kezdett megengedni magának, amelyiket korábban soha, s ez se lehet véletlen. Az EU-tábor megnyitóján például „csak\" annyit mondott, hogy haza kell hívni azokat, akik Bukarestben otthon érzik magukat. Borbély László, aki abban a pillanatban a marosfői pulpituson kellett volna üljön, éppen Mircea Dușa irodájában sündörgött, talán Băsescu leváltására szövetkezve. Borboly, aki székelyföldi szalagvágásai közepette azért csak közelebb van a néphez, talán jól látja: az RMDSZ-nek most egyáltalán nem fog használni, ha részt vesz ebben az újabb bukaresti mizériában. Borboly talán emlékszik arra, amire a Bukarestben magukat otthon érző RMDSZ-esek úgy tűnik, hogy már nem: a Băsescu korábbi leváltására tett kísérlet többek között azért is bukott meg, mert Székelyföldön a székelyek elsöprő többsége a kapitány leváltása ellen szavazott. S tette ezt úgy, hogy az RMDSZ meg a leváltás mellett foglalt álláspontot.

Borboly néhány dolgot tehát lehet, hogy jól lát a nagypolitikában, esetleg attól fél, hogy az RMDSZ-nek ebbe a csínybe most bele fog törni a bicskája. Márpedig joggal szabhatja meg egy szervezet politikáját az a székelyföldi politikus, akinek területéről, Hargita megyéből származik lassan már minden negyedik RMDSZ-szavazat – amint ezt Borboly Csaba a múlt vasárnapi SZKT-t követő blogbejegyzésében sietett is leszögezni. Borbolynak a központi vezetéssel való szembeszállása ebből a blogbejegyzésből is jól kiviláglott: ott meg egyebek mellett azt kifogásolta, hogy az „urambátyám\" kinevezéseket meg kell szüntetni az RMDSZ gyakorlatában. „Szalonikiben RMDSZ-es támogatással az a személy lehet konzul, aki éveken keresztül a székelyföldi önkormányzatisokon hegyezte a tollát, és ott mocskolt, gúnyolt bennünket, ahol tudott. De azt láttam az elmúlt években, hogy számos olyan személyt neveztek ki fontos pozícióba, akiről nem lehetett tudni, hogy mit tett le az asztalra\" – panaszolja a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Hallatlan! De mindenképpen példátlan. Ezt követte a marosfői beszólás a „bukarestieknek\". Mi következik ebből? Borboly Csaba fontosnak tartotta mindezt a nyilvánosság előtt felhozni, ez azt jelzi, hogy az RMDSZ belső hatalmi-kommunikációs mechanizmusai nem működnek már úgy, mint egykor, vagy bezárultak Borboly Csaba előtt, ilyenkor szokták elővenni eszközként a nyilvánosságot. Az is lehet, hogy Borboly, tudatában annak, hogy az RMDSZ-t ma már szinte kizárólag a székelyföldi szavazók tartják életben, szeretne ennek megfelelő pozíciót kiharcolni magának a szervezetben.

Miközben egyes RMDSZ-esek Bukarestben a román hatalmi háborúval vannak elfoglalva, lehet, hogy nem veszik észre a hatalmi harcot saját soraikban. Azt a harcot, amelynek tétje lehet, hogy sokkal határozottabban székelyföldi vezérlésűvé tegye a legnagyobb romániai magyar pártot, s jobban eltávolítsa Bukaresttől – de persze Budapesttől is.

Első közlésben megjelent a Csíki Hírlap 2012. július 6-ai számában