Nyírő és Nyirő

A lexikonokban, tankönyvekben, becses névtudományi és irodalomtörténeti munkákban általánosan használt hosszú í-s Nyírő változat mellett a pünkösdi újratemetés apropóján az utóbbi hetekben a sajtóban elszaporodott a rövid i-s Nyirő forma. Az újratemetés szervezői hangoztatják, az író családtagjai ragaszkodnak a rövid i-s formához. Még a könyvkiadókat is figyelmeztették erre a rendszerváltozás utáni években – szokták mondani a temetés előkészítői. A családtagok például ilyen indokokat emlegetnek: rövid i-vel anyakönyvezték, 2. madridi síremlékén is rövid az i, 3. maga az író is így írta nevét.

Névtudományi szakmunkák szerint ebben a családnévben hosszú az í, mert származásbeli kapcsolatban van a nyír \'(ollóval) levág\' szóval. A mesterséggel, foglalkozással kapcsolatos nevek csoportjába tartozik, jelentése: \'borbély, birkanyíró\'. Ilyen név még például a Bordás (bordakészítő szövőszékhez), Kenyeres (pék), Tőkés (favágó) stb. A Nyírő névben magas hangrendű az í, azért magas a név véghangzója is. Szótörténeti kutatások bizonyítják, hogy a 18. században elkezdődött a nyír szónak mélyhangú toldalékolása, ezért a nyírő mellett van nyíró változat is, és van a nyíret mellett nyírat is, a köznyelvi nyiratkozik forma mellett él ma is a tájnyelvi nyiretkezik is. A \'valakit megöl\' jelentésű kinyír talán az argóban (szlengben) alakult ki. Mielőtt helyesírás-történeti vagy -szabályzati kérdésekre térnénk, talán tanulságos lehet megemlíteni néhány olyan rangos művet, amelyekben következetesen a hosszú í-s Nyírő József fordul elő: Benedek Elek irodalmi levelezése (Kriterion, Bukarest 1979), A Marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája (Kriterion, 1973), A magyar irodalom története (Akadémiai Kiadó, Budapest 1982), Romániai Magyar Irodalmi Lexikon (Erdélyi Múzeum Egyesület-Kriterion, 2003) stb. Művelődéstörténeti, nyelvtudományi munkákban, a Nyírő változat található évtizedek óta. A néhány éve Budapesten kiadott hat kötetes életrajzi lexikonban is a Nyírő József névváltozat fordul elő.

A hosszú í vagy rövid i, azaz a Nyírő vagy Nyirő? vitájának eldöntésében leginkább talán a helyesírás-történet segíthet. A két világháború közt megjelent művek borítóin (Révai-kiadás) a szerző neve nyomtatott betűkkel: NYIRŐ JÓZSEF formában látható. 1954-ig az volt a szabály, hogy a hosszú í nagybetű-párjára sem kézírásban, sem nyomtatásban nem teszünk ékezetet. De az nem jelentette azt, hogy az ilyen nagybetűs I rövid! A zavart minden bizonnyal az okozhatta és okozhatja, hogy a rövid i nagybetű-párjára sem járt pont, sem kézírásban, sem nyomtatásban. 1954-től – nem sokkal az író halála után!! – megváltozott a szabály: a rövid nagy I-re ma sem jár pont, de a hosszúra ékezetet teszünk: Írország; mondatkezdő helyzetben: Ígér, Íme! stb. Hogy ezt a szabályt ismerték-e vagy ismerik-e az író családtagjai, most nem tudjuk eldönteni. Az viszont bizonyos, hogy a Madridban elhunyt író a Benedek Elekhez írt három, a Tompa Lászlóhoz írt két levelében a hosszú Nyírő József aláírást használja. Mi több: Elek apónak két levelet Nyírő Jóskaként küldött.

Nehezen képzelhető el, hogy a többtucatnyi erdélyi, magyarországi, nyugat-európai egyetemi tanár, tudományos kutató, irodalomtörténész, kiadói szerkesztő, újságíró, korrektor, olvasószerkesztő, egyszóval: az életmű gondozói közül senki sem vette észre vagy ne tudta volna a rendszerváltás, illetve az újratemetés elindítása előtt, hogy az író rövid i-vel írta vezetéknevét. Amint azt állítólag a családtagok mondják. De az is feltételezhető, a családtagok csupán a Révai-kiadás borítójához ragaszkodtak. Akkor pedig a sajtónak is vissza kell térnie a Nyírő József írásmódhoz.

A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő