Nyelvi jogérvényesítés Székelyföldön

Ez év júniusának egyik napján a következő értesítést találtam az autóm szélvédőjén: „În ziua de 15 iunie vom executa lucrări de amenajare în locul de parcare. Sânteţi rugat să parcaţi în alte locuri. Vă mulţumim.” Primăria oraşului Miercurea Ciuc.

Első olvasatra egy udvarias felszólitásról van szó, melyben arra kérnek, hogy amíg a munkálatok folynak, máshol keressek parkoló helyet. Ez rendben is volna, hiszen a parkolóhely vízzel telt medencéi sártengerré változtatták a parkolót. Ráfér egy kis tatarozás. Nem is ezzel van a baj.

A parkolóban mintegy 60 kocsinak van hely. Tulajdonjog szerint az itt parkoló 60 kocsiból ötvenötnek székely ember, ötnek pedig román a tulajdonosa – ez  92% a 8%-hoz. A 42 000 lakót számláló városnak 34 000 székely és 7400 román lakója van. Ez arányokban 81% székelynek és 17 % románnak felel meg. Az arányok ismeretében elvártam volna, hogy magyarul is megszólítsanak. Annál is inkább, mivel Székelyföldön – amelynek Hargita megye és ennél fogva Csíkszereda is része – a regionális nyelv a magyar. Több száz kilométeres körzetben Kököstől Mezőbándig és Borszéktől Újszékelyig ez a nyelv járja.

Aztán van egy másik oka is, hogy e látszólag jelentéktelen ügyet szóvá teszem. Minden ember – köztük a székelyek is és minden erdélyi magyar ember – arra vágyik, hogy valahol jól érezze magát. Ez lehet az otthona, a családja, a baráti köre, a templom és minden olyan hely, ahol magyarul beszélnek és szólnak hozzá.Vagy ahol tisztelik másságát. Kell legyen hát egy olyan hely, ahol jól érzi magát az ember. Ez a hely, ahol a magyar nyelv is otthonra talál a jelen Romániájában, Székelyföld. Az állam hivatalosan nem korlátozza, de nem is szorgalmazza a magyar nyelv használatát. A megoldást az időre bizza, az idő pedig a román nyelvnek kedvez. Románia, mely az alkotmány szerint egységes és oszthatatlan nemzeti állam, ezek szerint egynyelvű ország, ahol csak a román nyelv létezik. Ennek ismerete minden állampolgár számára kötelező. A székely embernek meg kell tanulnia a román nyelvet, de az újonnan betelepült románságnak nem kell ismernie a magyart. De miért is ismerné, amikor mindenki érti és jól vagy rosszul, de beszéli is a román nyelvet. Talán ez az oka annak, hogy Csíkszereda polgármesteri hivatala – amely különben országos viszonylatban  példásan jár el a a magyar nyelv védelmében – csak román nyelven kérte arra az ott parkoló autók tulajdosodsait, hogy a megjelölt napon máshová vigyék autóikat. Nem is volt ezzel baj, hiszen egyetlen egy autó sem maradt ott, ami azt igazolja, hogy mindenki megértette a kérést. Egy nagyobb méretű lapra viszont a hivatal magyarul is felírhatta volna, bizonyságképpen, hogy mi is vagyunk, hisz a városházán dolgozók több mint 90 százaléka székely ember. Talán sietnie kellett az üzenet megfogalmazójának, vagy nehezére esett magyarul is megírni a felhivást, az is lehet, hogy idősebb lévén, annak idején megszokta, hogy a hivatal nyelve csak a román lehet, még a színtiszta székely településeken is. Elvártam volna, hogy a román szöveg mellett a magyar is ott legyen. Azonban így is probléma adódott volna. A felhívás szövegezője a negyedívnyi papírra először a román szöveget gépelte volna és csak másadiknak a magyart.

Hargita megye megyei tanácsának – amely szintén példásan védi a magyar nyelvet és szokásrendet – telefontközpontja viszont először románul köszönti az érdeklődőt. Ilyenformán: „Bună ziua! Aţi sunat la Consiliul Judeţean Harghita. Pentru limba română vă rugăm apăsaţi tasta nr. 1. Jó napot kivánok! Ön Hargita Megye Tanácsát hívta. A magyar nyelv kiválasztásához kérjük nyomja meg a kettős gombot.” Ez a kedves női hang akaratlanul is arra figyelmeztet, hogy mi, a 82%-ban székelyek lakta Hargita megyében is csak másodiknak számítunk a románok mögött. Nem így van ez Brüsszelben, az Európai Unió fővárosában, a francia és a flamand nyelv találkozási pontján.Ott mindkettő az első akar lenni. A franciák természetesnek tartják a nyelvi elsőbbséget, a több száz éves francia nyelvi terort megelégelő flamandok viszont nem akarnak másodikok lenni. Jól érzékelteti ennek lényegét egy különös történet. Brüsszelben egy két évig tartó nyelvi vita miatt nem lehetett megnyítani a nagyközönség előtt a Zenemúzeum épületét, ugyanis nem tudtak megállapodni, hogy melyik nyelv kerüljön felül a magyarázó szövegeken.Végül is törölték a szöveges magyarázatokat, s helyette képi anyagon és a zene nyelvén mutatják be a kiállított tárgyakat. A látogató megáll egy olyan vitrin előtt, ahol egy havasi legelőn menetelő juhnyájat ábrázoló képet lát maga előtt, mellette pedig egy furuját. A fotocella beinditja a furujaszót és a román dallam hallatára valahol a Fogarasi-havasokban érzi magát. Egy másik helyen egy mulatóban zenélő cigányzenekar képe és a mellette kiállított hegedű látványa magyar cigányzenével társulva a magyar zenére irányítja a figyelmet.

De van erre egy másik példa is. A 32 milliós Kanadának 70%-a angol nyelvű kanadai, 23%-a pedig francia nyelvű.Tíz szövetségi tartományából az egyik, Québec francia többségű (5 millió) ahol, bár egész Kanada területén mindkét nyelv hivatalos, a franciák csak franciául hajlandók beszélni, de azt elvárják, hogy az ország egész területén hivatalosan használhassák a francia nyelvet. A két nyelvű parlamentben az ügyiratokat úgy fogalmazzák meg, hogy a lap egyik felén angolul, a másik felén franciául írják le ugyanazt. Teszik ezt abból a megfontolásból, hogy ezáltal a rangsorolásban mindkét nyelv az első helyen szerepel. A kanadai francia a francia oldalon, a kanadai angol pedig az angol oldalon olvassa el a szöveget.

Hargita Megye Tanácsában mindkét nyelv hivatalos: 31 tanácsosból 29 magyar és 2 román anyanyelvű. A gyűlés nyelve a magyar és  szimultán fordításban a román is. Viszont a havonkénti meghívó szövegén kívül minden irat román nyelvű. Ez a helyzet Kovászna megyében is, de a harmadik, székelyek is lakta Maros megyében – ahol megközelitőleg annyi magyar él, mint román – a magyar nyelv használata már sokkal korlátozottabb. A tanácsülések nyelve a román, a telefonközpont is csak románul üdvözli a telefonáló székely embert. Ezek ismeretében rémálomnak tünne, ha Kolozsvár város tanácsülésein, abban a városban ahol 60 000 nagyar él, és akiknek ősei a régi várost felépítették, szimultán fordításban a magyar nyelvet is használhassák. Ott ahol 50 évvel ezelőtt is sokkal több volt a magyar, mint a romám, 100 évvel ezelőtt pedig több mint 90%-a volt magyar.

Ezért érthetetlen számomra, ha ott, ahol még lehet, amelyet pusztán csak annak köszönhetünk, hogy a túlnyomó többséget még mi alkotjuk, nem tartjuk fontosnak a mi nyelvünk elsőbbségét, és megelészünk a második hellyel, vagy esetenként még a második helyet sem igényeljük. Hogy van az, hogy még egy olyan mindennapi fogyasztási cikkre sem kerül fel a magyar szó mint a tejestasak, amelyet Hargita megyében termelnek és az itteniek vesznek meg. Mivel magyarázható, hogy az udvarhelyszéki Homoród mentén, ahol csak a rendőr román, a Homoródszentpálon termelt tejes zacskóra csak románul írják fel: Lapte consum, semidegresat, peasteurizat. Ro. Jud.: Harghita 5371175 Sat. Sântpaul nr. 28., Com. Mărtiniş. És írják ezt kétszer a tasak alsó és felső részén egyaránt. Pedig ott fent jól megférne magyarul is a szöveg. Talán a tej is jobban esne. Az is lehetséges, hogy Homóródszentpál román nevének visszamagyarosításával (Sânpaul helyett tévesen Sântpaul íródott) próbálták magyarosítani a román szöveget. Különben láttam már olyan Comăneşti (Kománfalva a moldvai Bákó megyében) tejterméket is, amelyre magyarul is felírták a termék nevét. A román állam nem tiltja. Akkor hát miért nem élünk jogainkkal? Vagy azt várjuk, hogy az állam kötelezzen jogaink védelmére!?