Rovatok

Határozattervezetet dolgozott ki a Maros Megyei Tanács arra vonatkozóan, hogy megállapítsák a zöldségpiaci átlagárakat. Meg is spreizolták a tervezetet azzal, hogy kikérték a megyei mezőgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóság, meg a mezőgazdasági kamara véleményét is az ügyben, s mintegy mentegetőzésképpen azzal érvelnek, hogy azok segítettek nekik az átlagárakat megállapítani.

Átlagárakról van szó, de a megyei őstermelőnek máris borsódzik tőle a háta. Ugyanis neki kellemetlen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban. Emlékszik még ugyanis az elmúlt rendszerben alkalmazott árjegyzékre, arra a bizonyos „merkuriálra”, ami nagyjából ugyanezt jelentette. Akkor kifüggesztették – mer kellett – a kuriált a piacon jól látható helyre, s attól onnét milicista, piaci ellenőr, piacigazgató, intendáns sarcolta is a szegény árust, ha csak egy percenttel is nagyobb árat mert alkalmazni. Ha nem tévedek, akkor kezdett kialakulni a piaci maffia. Ami úgy működött, hogy jobbára nem kapáláskor, gyomláláskor napon barnult társadalmi egyedek felvásárolták a parasztembertől a piacra szánt terményét, úgy a merkuriális ár negyedéért, feléért, s a piacon már ők kínálták a megszabott áron (mert azért a milicistától, piacigazgatótól, felügyelőtől ők is tartottak). Így is lejött nekik 50–75 százalék nyereség a bulin. Minimális erőbefektetéssel. Nos, azóta a merkuriál eltűnt, a piaci maffia maradt. Most az eltűntet akarják feltámasztani.

Valami olyasmit mondanak nálunkfelé, hogy piacgazdaság van. Ebből látszik, vagy legalábbis látszania kellene, hogy demokrácia is van. Aki meg netalán nem látná, hát nézze meg az alkotmányt, nézze a tévét, ott mind azt mondják. Nos, a piacgazdaság a kereslet-kínálat önműködően beálló egyensúlyára alapoz. Ha ebbe művi módon beleavatkoznak, akkor baj van. Vagy baj lesz. Hagyni kell a piacot működni, a kistermelőt pedig megélni. Ha beleszólunk az árakba, rövidesen arra ébredünk, hogy az őstermelő: volt-nincs. Ez holtbiztos.

És kérdezi – joggal – a kis őstermelő, milyen jogon szabják meg neki, hogy mennyiért adhatja a zöldbabját, káposztáját, paradicsomát?! A határozattervezetet elkészítők vetettek-e, ültettek-e, kapáltak-e, gyomláltak-e, szüreteltek-e nála, hogy ennyire tudják, mennyit ér a munkája? Ha nem, akkor pofa sulyba, tessék kapát ragadni, beállni a sorba, s utána határozatolni! Mert ez így lenne fair. Ugyanis a zöldbab kilóját 2,50-re, az almáét 1,60-ra, a zöldhagyma kötését 1,50 lejre taksálni minimálisan hozzá nem értés. Maximálisan hülyeség. Ennyiért vessen, kapáljon, gyomirtózzon és szedje le a termést, vigye piacra, fizessen vámot, mérleg- és asztaldíjat a határozatoló! Arról már nem is beszélve, hogy a szabadpiac szabadversenyt is feltételez, abba pedig nem illik belepofázni.

Remélhetőleg akadnak majd józanabb megyei tanácsosok, akik megvétózzák ennek a tervezetnek a határozattá való ütését. S elgondolkodnak azon, hogy inkább a maffiát kellene felszámolni, a parasztembert hozzásegíteni ahhoz, hogy az országos meg európai támogatást ne csak szavakban, ígéretekben kapja meg, hanem kézzelfoghatóan, a markába. Mert ő nem állapít meg merkuriált a motorina, a földgáz, az ivóvíz áránál, nem merkuriálja meg az útadót, még a ház-, telek- és földadójának megállapításába sincs beleszólása. Akkor hát az ő munkájába se szóljanak bele. Punktum. Amikor a tejtermelők kérték, hogy valamiképpen szabályozzák a tej felvásárlási árát, hogy ne szúrják ki a szemüket a tejfeldolgozók literenkénti 40–50 banival, az volt a válasz, hogy ja kérem, azt nem lehet, piacgazdaság van. Azóta lejárt a piacgazdaság érvényessége?

Tudom, sokaknak az tetszene, ha a termelők bagóért, banikért árulnának a piacokon, legalább olyan alacsony áron, mint ahogyan a multik a szupermarketekben a sok délről behozott, amúgy nálunk is honos, felpumpált, agyonvegyszerezett, génmanipulációval óriásira növeszetett színtelen, szagtalan, ízetlen zöldséget. Gond egy szál sem! Az ilyenek, akik mezőgazdasági terméket csak áruházi polcon láttak, ne menjenek piacra. Jó nekik a market.