Mikor lesz a székelyből magyar?

„Magyarországi egyéni emancipáció.” Magyar államfő még nem beszélt Trianont illetően ilyen fontos dologról az Országgyűlésben, mint azt Sólyom László tette június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napján. A köztársasági elnök felsorolta, milyen törekvéseket kell az Országgyűlésnek segítenie, hogy a pénteken hatályba lépett, a nemzeti összetartozásról alkotott törvény élettel teljen meg. A magyar nemzeti szimbólumok és a magyar nyelv határokon túli hivatalossá tételén, a magyarok lakta területek gazdasági fejlesztésén túl, Sólyom László megemlítette a magyarországi egyéni emancipációt is. „Azaz, hogy ne idegen állampolgárként kezeljék nemzettársainkat Magyarországon.” Nem hittem a füleimnek. Vagyis: zene füleimnek. Hiszen mégiscsak az elnök, maga az államfő tette rá e érzékeny sebre a kezét! Magyarország első közjogi méltósága végre felemelte a szavát a szürke tunyaság, a tudatlanság ellen! És, hogy teljesen legyen a kép, néhány kilométerrel arrébb, a budafok-tétényi önkormányzat megemlékezésén Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke rímelt rá Sólyom László szavaira. Vele egyidőben pedig Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke Szigetszentmiklóson egészítette ki az államfő gondolatait. A kárpátaljai politikus szerint az ország feldarabolásakor milliónyi magyar embert rendeltek idegen hatalmak fennhatósága alá, amelyek célja a területükön élő magyarok önazonosságának megtörése, asszimilálása volt. E trauma kezelése jelenleg nincs napirenden. A lelki sebek gyógyítása azonban lehetséges. Ennek akadálya, hogy a magyarság meghasonlott: „van a nemzet, és van Kádár népe”. Kovács Miklós azt is mondta, hogy Trianon meghaladása nem lehetséges úgy, hogy „Kádár népe és a nemzet kompromisszumot köt\", csak akkor, ha „a nemzet győz”, és a felfogása uralkodóvá válik.

„Mindaddig, amíg az anyaországiak a hazájuknak tekinthetik Alsóőrt, Gyergyószentmiklóst, Beregszászt, Szabadkát, Kopácsot, Lendvát, Dunaszerdahelyt, Párkányt vagy Érsekújvárt, amíg összeköti utódainkat Ady Endre, Arany János, Márai Sándor, Hunyadi János, Zrínyi Miklós, Bartók Béla, Kodály Zoltán, addig Szent István országa igenis él” – ezeket már Kövér László mondta. Nem véletlen, hogy a három magyar elöljáró csaknem azonos gondolati síkon fogalmazta meg az üzenetét. Mert bizton állítom: Kádár népe ma sem tudja, hol van Gyergyószentmiklós, vagy Kopács, és Ady Endrénél, vagy a gyergyószentmiklósi magyarság megmaradásánál is jobban foglalkoztatja Fekete Pákó és Kiszel Tündike alsónemű-választéka. (Jó, tudom, és máris látom a hozzászólásokat, hogy persze, azért a gyergyóiak, vagy a marosvásárhelyiek is megérik a pénzüket, lám, hogy kiakadtak az RTL Klub elvesztésén. Hogy ők is néznek Maunika Sót. Na és? Köztudott, mit jelent a határon túl magyar nyelvű televíziócsatornát nézni.)

Na, de vissza Sólyom Lászlóhoz, Kovács Miklóshoz és Kövér Lászlóhoz. Nem lesz könnyű legyőzni Kádár népét. Mert Kádár János jól megtanította népének: merjen, ha nem is kicsi vagy nagy, de főleg középszerű lenni. Fogja be a száját és cserébe hétvégi kalibát, töfögő Trabantot kaphat. És a nép (egy része) örült. A kalibák csendje és a Trabantok töfögése pedig elfeledtette az 1947-ben megerősített 1920-as traumát. Sőt, Kádár népe ma is örül. A kalibából hétvégi ház lett, falán ott lóg a plazmatévé, a kertben pedig sül az „ócsókóbász”. Időközben Kádár (tehetősebb) népe a naptárat lapozza, újabb hosszú hétvége után kutatva. Mert Kádár népének Húsvét vagy Pünkösd is csak egy újabb hosszú hétvége, amikor tobzódva az utazási irodák ajánlataiban, jó messzire el lehet kerülni az annyira lesajnált és poros Kárpát-medencét. Ezért lesz nehéz legyőzni Kádár népét. Pedig a leghatásosabb tán az lenne, ha Kádár népét elrángatná néhány atyafi egyszer a csíksomlyói búcsúba – szigorúan a gyermekeikkel együtt. Mert a következő, fertőzött generáció már itt dörömböl a kapuinkon, s ha nem sikerül megmutatni nekik, miben áll e nemzet nagyszerűsége, úgy jó eséllyel egész korosztályok vonulhatnak be hosszú időre a drogelvonókba és az aluljárók homályába. És lám, Szili Katalin, az utolsó és egyetlen józan szocialista, aki halált megvető bátorsággal, szembeszállva frakciója akaratával, egyetlenként az MSZP-frakcióból mégis beült az Országgyűlésbe a Nemzeti Összetartozás Napján, ő sem vélekedett másként. Abban látta a pénteki megemlékezés lényegét, hogy „az összetartozás értékeit képesek legyünk megőrizni, és az új nemzedékeknek átörökíteni”. Ehhez kell hát az egyéni emancipáció. De ahhoz Kádár népének is meg kell értenie a Csíkszeredában született Erőss Zsolt fájdalmát. A neves hegymászó nemrég vetette fel a költői kérdést és rá a választ egy vele készült interjúban: „Mikor lesz a székelyből román? – Amikor Magyarországra érkezik.”

Na de mikor lesz belőle magyar?

Amikor megmássza a Mount Everestet...