Kutyául játszadoznak az Alkotmánnyal

Még múlt év novemberében született egy törvény, amely a gazdátlan kutyák likvidálását tette (volna) lehetővé. Ezzel már akkor is baj volt, amikor napirendre került a megvitatása és elfogadása. Merthogy az ember több mint tízezer éves barátja, a kutya és annak sorsa már annyira hozzátartozik a mindennapi élethez, hogy szavazáskor nemvárt reakciókat váltott ki még a döntéshozó képviselők körében is. Amikor a jogszabályt megszavazták, 168 képviselő értett egyet a tervezetbe foglaltakkal, 111 ellene szavazott, négyen pedig tartózkodtak. Csak sejteni merem, hogy az a 111 kutyatulajdonos, a négy pedig még hezitált, hogy vásároljon-e kutyát magának, vagy maradjon csöndes magányába, ebtelenül. Egy szó mint száz, a tervezetet megszavazták. Lett ebből nagy grimbusz a kutyabarátok körében. Felhördültek az állatvédő egyesületek, a kutyamenhelyek működtetői és jobb érzésű, kutyaharapatlan állampolgárok. Annyira fel, hogy az elfogadott jogszabályt bekényszerítették az Alkotmánybíróság elé, hadd mondja ki az a végszót. És a taláros testület a minap kimondta. Nevezetesen azt, hogy a törvény – amellyel egyébként egy kormányhatározatot módosítottak – úgy rossz, ahogy van. Vagyis: vissza kell küldeni a parlamentbe, hogy változtassanak rajta. Mert sérti az Alaptörvénybe foglaltakat. Az óvást 70 szociáldemokrata és 54 liberális képviselő nyújtotta be. Na, akárhogy is számolom, ez összesen 124. Ami, ugye, 13-mal több, mint azok száma, akik az elfogadás ellen szavaztak. Ők tizenhárman időközben meggondolták magukat? Vagy – ugyancsak időközben – megszerették a kutyákat? Netán kaptak ajándékba egy kiskutyát? Arra már gondolni sem merek, hogy rájöttek, Alkotmányt sért a törvény. Azért nem merek erre gondolni, mert nekik ezt tudni kellett volna akkor is, amikor szavaztak. Avagy nem úgy szavaznak meg egy törvényt, hogy figyelemben tartják annak az alkotmányosságát is? Mert ha nem, akkor hét baj van. Akkor az eddig megszavazottakban sem lehet túl nagy bizodalmunk. Mert lehet, hogy csak azért nem éltek óvással valakik, mert nem érdekelt senkit, hogy összhangban van-e a megszavazásra kerülő jogszabály az Alaptörvénnyel.

Én mindenesetre azt javaslom, hogy az alsóházban osszanak ki ingyen és bérmentve annyi kinyomtatott Alkotmányt, 332 darabot, ahány képviselő van. Mert lehet, hogy egyesek közülük most fogják először látni, olvasni a szövegét. És legyen kötelező házi olvasmány a jövőben minden választott számára.