Káderhiány

A jelek szerint súlyos káderhiányban szenved az RMDSZ,  legalábbis Marosvásárhelyen, ahol hónapok óta képtelen betölteni a koalíciós egyezség értelmében neki ígért prefektusi tisztséget. Lám, hová vezet a két évtizede tartó „szövetségi” kontraszelekció.

A kormánymegbízotti funkcióval kapcsolatosan eddig említettek – Bárczi Győző, Karácsonyi Erdei Etel, Soós Zoltán, Frunda György – állítólag sorra utasították vissza a felkínált posztot, vagy adtak visszautasítással felérő kitérő választ a felkérésre. Ami egyáltalán nem meglepő, különösen, ha felidézzük, milyen általános ellenszenv övezte a korábbi Kovászna megyei prefektus, György Ervin ténykedését. Érthető a vonakodás, hisz a tisztséggel járó jogosítványok közel sem azonosak a gengszterváltás előtti megyei első titkárok szinte korlátlan hatalmával. A prefektus nem a helyi közösség érdekeit képviseli, hanem a kormány akaratát érvényesíti, többnyire a helyi érdekek ellenében. Aki egy ilyen megbízatást elvállal, az a későbbiekben nehezen hitetheti el magáról, hogy elszánt érdekvédelemre és közképviseletre született. Ez lehet a lehetséges magyarázatok egyike arra, hogy miért nincs keletje az említett tisztségnek.

Távolról sem azonos a helyzet a polgármesteri székkel, azt sokan akarták – legalábbis színleg. Fodor Imre után Kelemen Atilla, Borbély László, Frunda György pályázták meg, akik annak idején mindannyian az RMDSZ legfelsőbb vezető köreihez tartoztak. Az is igaz, utólag csak Fodor Imrét viselte meg a kudarc, a többiek könnyedén túltették magukat a vereségen. A feltételezések szerint nem is igen akartak győzni.  

Azt mondják, komoly pártok a soron következő kampányt az épp lezárult választás másnapján kezdik. Túlzásnak tűnhet, de van benne ráció: ennyi idő bőven elegendőnek tűnik egy viszonylag ismeretlen, de győzelmi eséllyel induló jelölt felépítésére is. A vásárhelyi példánál maradva, az elemi logika azt kívánná, hogy a nem túl nagy felelősséggel járó, de az állandó közszereplés lehetőségét biztosító alpolgármesteri feladatokkal a polgármester leendő kihívóját bízzák meg. Az RMDSZ-nél ezt mintha nem így gondolnák. Merthogy a Borbély László táskahordozójából Florea helyettesévé avanzsált, legfrissebben Bürök-díjjal „kitüntetett” Peti Andrásról nehezen hihető el, hogy valaha is legyőzheti hivatali felettesét. Az eset fényében elmondható: alig két évvel félreállítása után, máris visszasírhatják Vass Leventét.

Ha mégis Petit szándékozná indítani az RMDSZ vásárhelyi polgármesterjelöltként, arra két magyarázat lehetséges: vagy újra vesztésre játszik, vagy valóban súlyos káderhiányban szenved a „szövetség”. Mindenesetre egyik változat sem ígér sok jót a vásárhelyi magyarság számára.