Iohannis vagy Johannis?

Klaus Werner Johannis – így írja a lexikonokban, bár a Wikipédia német nyelvű szócikkében az illetékes szerkesztő vagy a szerkesztői csoport tesz egy engedményt a román helyesírás javára, megjegyezvén, hogy „im Rumänischen Iohannis”. A román szócikkben pedig ez áll: „Klaus Werner Iohannis – scris în germană şi Johannis”. Szóval Johannisnak is írják. Egyébként nem ritka országunkban a romanizálásnak ez a formája. Találkozhattunk pár évvel korábban is egy különös névvel, ha a sorsunk iránt érzett felelőségtől vezérelve felkerestük a szavazóirodákat. Ott állt egy bizonyos Tökés Ladislau neve is a listán, akit akkor éppenséggel európai parlamenti képviselővé választhattunk, illetve szavazhattunk rá, amenyiben egyértelműen kiderítettük, hogy az 1989-es rendszerváltoztatás elindítójáról, a kártyavár temesvári megbontójáról, az egykori református lelkészről van szó. Tőkés akkor be is jutott. Más lapra tartozik, hogy ma is ugyanannál a „cégnél” van, s értünk (is) tesz, csak most más színekben. Őszintén megmondom, hogy engem a nagy i Johannis esetében bosszant. Nem kicsit. Nagyon. Aztán volt ékezet nélküli Béla, több Attila a jelöltlistákon, és most Hunor is, de ezek alkalmasak a románnak is. Olyan nevek, mint Arad. Arad is maradt. De Déva már szenvedett egy kicsit a csonkolt ékezet miatt.

Szeben polgármestereként ez a Klaus Werner Johannis nevű úriember nagyot alakított az elmúlt másfél évtizedben. Köztudottak azok az eredmények, amelyek Nagyszebent Európa kulturális fővárosává tették 2007-re. Ennek az eseménysornak komoly, máig ható eredményei vannak, amelyeket Temesvár vagy az ugyancsak erre aspiráló Kolozsvár valószínűleg nem lesz képes megvalósítani. Johannis karizmatikus ember, kiváló kapcsolatai vannak Brüsszelben és a teljes német nyelvterületen. Ilyen kaliberű vezetője sem a bánsági nagyvárosnak, sem Erdély másik volt és tényleges szék- és fővárosának nincs. 

Furcsa módon, s annak ellenére, hogy Szebenben a német ajkúak aránya mintegy 3 százalék, semmi akadálya annak, hogy Hermannstadtként írják a városnevet. A magyarok részaránya 2,1 százalék körüli. Itt-ott a magyar feliratok is felbukkanak, de inkább csak a műemlékeken, azok ismertetőfüzeteiben, illetve az adománygyűjtő perselyeknél, ahol azt írja – hibátlan magyarsággal –, hogy: „A jókedvű adakozót megáldja az Úr”. A városi tanács 23 tagja közül 7 főnek – első olvasatra – autentikus német neve van, 8 pedig neve alapján tőről vágott románnak tűnik. A fennmaradó 8 képviselő magyar–román, magyar–német vagy magyar–német–román gyökereket tudhat magáénak. Feltételezéseink szerint. Többségük pedig – 15 fő – a Romániai Német Demokrata Fórum tagja. Nyilvánvaló, hogy a város érdekében hozott döntések alkalmával, ha nincs is mindig konszenzus, a minősített vagy az egyszerű többség – a fele plusz egy – általában biztosítható. Szóval: a központi vezetés képes szemet húnyni a kisebbségi jogok alkalmazása terén mutatkozó túltengésnek. Hiszen ezeket az apró nyelvi és kulturális gesztusokat semmilyen rendelet vagy törvény nem tilja, illetve csak 20 százalékos arány felett rendeli el, ám azok maradéktalanul még a 80 százalékos magyar többségű székelyföldi megyék településein sem teljesülnek. 

Brüsszelből pénz jön. A német ajkú országokból úgyszintén. Hermannstadt egy kiváló befogadóhely.

Annak ellenére, hogy a Szászföldet megszabadították a Ceauşescu-érában félmillió német ajkútól, a maradék ottani románság oda tud hatni, hogy a Kárpátokon túli friss telepeseket és a cigányokat – a posztkommunista és szociáldemokrata oldal által túltámogatottakat – is Johannis oldalára tudja állítani. Az elnökválasztások első fordulójába nagyjából 70 százalékban voksoltak Johannisra a Szeben megyeiek. Egyes lapok azt írják, hogy sokkoló ez az eredmény. Valóban az, de itt természetes. Bár minden megyét hasonló szinten „sújtana” ez a választói akarat! Ez az ország megérdemelné.

Korábban is megvolt a kapcsolat a szászok és Európa jobbik fele között. A technikák, a technológiák, az ideológiák időben bejöttek, és hatottak itt is. Úgy működtek, hogy a csodájára jártunk, s magunk is azonnal elsajátítottuk, hiszen abban a rendszerben mindennek s mindenkinek helye volt.

A jó irányú változások iránti igény vezetheti az ország polgárait a következőkben. És a választás meghozhatja a nagy i alapjának enyhe balra való kanyarulását, hogy inkább j-nek olvassuk, és világos legyen mindenki számára, hogy a Johannis sosem ejtendő „Zsohannisz”-nak.