Hogyan is állunk a fejlődéssel?

Ó, már gyermekkoromtól azt hallottam, hogy milyen rettenetes mértékben fejlődik... Minden, ami körülöttem van: a technika, a tudomány. Meg amúgy általában minden, minek azt részletezni például egy pártbeszámolóban?

Attól még a fehér-fekete televíziónkat szüleimnek mindegyre Etédre vagy Keresztúrra kellett vinniük, vitetniük javíttatni, aztán amikor már nagyobbacska lettem, volt, hogy kényszerűségből rám maradt a dolog. A hazai gyártmányú személygépkocsiba azért nem „bújt bele” mindegyre a tulaj, mert a hetvenes évek elején nem sokan értettek a javításához – aztán már megszokott látvány lett az is: útszélen, udvaron, városban a tömbházak előtt-mögött. Arra is emlékszem, hogy a gázolaj nagyon alacsony ára (ajaj, hol vannak azok az idők?) miatt szüleim petróleumos kályhát vásároltak, na az aztán egyáltalán nem vált be, nem lehetett kifűteni egy szobát vele, hiába olvastatták velünk az iskolában, a XIII. pártkongresszus anyagából, abból a jól ismert fakó piros füzetkéből, hogy az ország termelésének 5 százaléka világszínvonalú kell legyen, 1–2 százalék pedig a külföldi termékeket is felül kell múlja…

Egyszóval annyit ámítottak, hazudoztak nekünk – mind jobb lesz az élet, amit ugye, ha nem is türelmesen, de azóta is várunk –, hogy nem dőlünk be egykönnyen akármilyen újsághírnek, kósza híresztelésnek, pletykaszintű „információnak”. Most, év végén (akár azt is mondhatnánk: az összegezések, számvetések szokott időszakában) vajon érdemes-e azon elmélkedni, hogy fejlődött-e a világ? Úgy nagy általánosságban, hogy ne bontsuk le a kérdést külön a tudományra, technikára, netán atomfizikára, génsebészetre stb. Amint Vörösmarty is megkérdezte: Ment-e a könyvek által a világ elébb?

Mert, most már nyilvánvaló módon, világvége sem lett, pedig a december 21-re előrejelzett eseménynek akkora pora volt, hogy csak na! Tudományosan magyarázták a maja naptár olvasatát, a napkitöréssel atomfizikailag fenyegettek, a csillagászok az égitestek állásából vontak le következtetéseket… Aztán pár nappal december 21-e előtt – fehéren a fekete – már ki merték mondani: nem lesz világvége. Ó, talán sokan megkönnyebbültek, ám komolyra fordítva a szót: hogyan higgyünk a tudományosnak mondott előrejelzéseknek például a világ végét illetően, ha egyetlen napra előre nem találják el az időjárás előrejelzését? Pedig megmondta ismerősöm, a farkaslaki Fancsali (Elek) András: ha télben nagy meleget és nyárban havat nem mondanak, nehéz elrontani!

Visszatérve az eredeti kérdésre, nyilvánvalóan tudjuk, hogy fejlődés van. Hallok is néha meglepő dolgokat. Nemrég egy magyar tudós arról is beszélt, hogy a korszerű technikai megoldások miatt a titkos katonai felderítőket lefényképezni sem lehet, mert olyan elektromágneses teret képeznek körülöttük, hogy ha a fénysugarakat elhajlítani nem is képesek, de éles képként nem látjuk, nem rögzíthetjük. És a légellenállást leküzdve könnyen mozognak erre-arra, ezért hisszük, hogy ufókat látunk… Meg köztudottan a teflont (polimerizált tetrafluor-etilén, ebből rövidítették márkanévvé), ezt a vékony és fémre felvihető ellenálló műanyagréteget is régóta kikísérletezték, mármint az űrkutatás számára, mert mielőtt a serpenyőinkre is jutott volna, azelőtt csupán az űrrakéták külső felületén használták.

Ha csupán a felsorolt példák alapján vonunk le következtetéseket, akkor eléggé szomorú az eredmény: a fejlődés, fejlesztés legtöbb eredményét eltitkolják, ahelyett, hogy közkinccsé tennék, vagy valami nagy csellel (pl. levédik) eltiltanak tőle, akárcsak a vízmeghajtású, mini atomreaktoros járművek használatától. Szomorúbb, hogy egy része mintha ellenünk lenne, gondoljunk csak a mostanában sokat látott, különös mértani mintájú felhőkre, vagyis az időjárás befolyásolására.

Én azt mondom, olyan fejlődés nem kell nekem, nekünk, amiből kizárnak, mert nem tartozunk bizonyos fajokhoz, népekhez, esetleg éppen ellenünk használják. (Mégsem vesszük elő a nagyapánk fejszéjét, villáját, hogy rendet tegyünk végre magunk körül, mert az ártónak, a bűnözőnek a gyakorlatban több joga van, mint az áldozatnak, na persze ehhez nem kevés pénz és jó ügyvéd is kell.) Ebből a fajta „fejlődésből” annyit látunk, hogy nyájjá tesznek, parancsszóra küldenek vásárolni akciókkor, szavazni kampány végén, egyszóval olcsó táppal eltartható, megfélemlített és engedelmessé tett tömegre van szükség, nem önálló és teremtő emberekre. Azokat külön nevelik ki… Valami olyan a helyzet, amilyet Szentegyháza és Kápolnásfalu között láttam a tavasszal: a traktor mögé régi fajta, ló vagy tehén után való ekét kötöttek, aminek szarvát a gazda fogta, úgy szántottak.

Persze lehet úgy is magyarázni a dolgot, hogy az ekét még nem, de a lovat, tehenet már traktorra tudtuk cserélni!