Erdő, politika: szakítópróbán a székelyföldi jövőkép

Valami súlyos probléma történt itt az egységes Székelyföld-elképzeléssel, a térségre vonatkozó, közös, fenntartható fejlesztési stratégiával, a régió jövőképével, életrevalóságával. Mostanig azt hittem, hogy a véleménykülönbségek dacára van néhány dolog, egyfajta székely minimum, amiben egyetértünk. Ilyen például az, hogy Székelyföld jövőjét egy autonóm régióban képzeli el mindenki – jó, majdnem mindenki, legalábbis azok, akik nem az elmúlt húsz évben telepedtek be közénk. Ugyanehhez a székely minimumhoz tartozik, legalábbis eddig ez volt a benyomásom, az a stratégia, miszerint a térség jövője nem az iparosításban rejlik, hanem a szolgáltatásokban. Magyarán: Székelyföld fejlődése, gyarapodása a megújuló környezeti adottság kihasználásán múlik, mondjuk a turizmus felvirágzásával.

Ehhez képest az osztrák Holzindustrie Schweighofer háromszéki megtelepedésének bejelentése jókora pofonként hatott. A rétyi, nagyméretű fafeldolgozó telep megnyitásának gyakorlatilag tényként való kezelése több mint meglepő. Ellentmond mindannak, amit eddig a székelyföldi önkormányzati illetékesektől hallottunk a térség jövőképéről. Megcáfol minden eddig lefektetett gazdasági tervet, stratégiát. Bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a székely minimum csak valamiféle ábránd: hisz a bejelentés nem különböző politikai szervezetek közötti érdekellentétekre világít rá, hanem hogy ugyanazon politikai szervezetnek, az RMDSZ-nek a háromszéki és Hargita megyei vezetői között egy ilyen sorsdöntő kérdésben mennyire nincs egyetértés.

Hisz amíg Sepsiszentgyörgyön a beruházás bejelentéséhez asszisztált Tamás Sándor megyei önkormányzati elnök és Olosz Gergely képviselő – figyelem, a román kormány székelyföldi helytartójaként számon tartott és úgy is viselkedő Mircea Dușa jelenlegi hadügyminiszterrel egyetemben! –, addig ezzel ellentétes Korodi Attila alcsíki képviselő álláspontja, aki leszögezte: Hargita megyében évekig zajlott a küzdelem azért, hogy ezt a beruházót ne engedjük ide letelepedni. A Hargita megyei önkormányzat a minap egy „akciótervet\" is kidolgozott, amelynek célja mindenféle kendőzés nélkül az osztrák „fafeldolgozó megavállalat\" megállítása. Nyilvánosságra hozott közleményükből megtudhatjuk: a beruházás ellen a legjobban tiltakozó Arbor Vállalkozók Szövetségét tíz évvel ezelőtt „éppen az ilyen veszélyek ellen\" hozták létre, most el is szalasztottak egy delegációt Németországba, ahol egy olyan „német vállalkozóval\" álltak szóba, aki korábban az osztrákok üzlettársa volt. Ez a titokzatos illető „felfedte\", hányadán is állunk a Holzindustrie Schweighoferrel kapcsolatban.

Látnunk kell ugyanakkor, hogy az akciócsoport gyergyószentmiklósi megbeszéléséről tudósító szövegben túl sok a ködösítés, és észrevenni a manipulációra utaló jeleket is. Ki pontosan az a vállalkozó, miért nem fedi fel személyazonosságát? Hisz az információk forrásának pontos ismerete nélkül minden feldobott adat spekuláció. Azt állítják továbbá az Arbor illetékesei, hogy „az előrejelzések szerint 10 év múlva már a vízért zajlik a háború, hiszen az odébb vonuló osztrák megagatter nyomán árvizek jönnek, az ásványvizek is elveszhetnek, az ökoegyensúly megbomlásának következményei pedig katasztrofálisak lehetnek már saját gyerekeink számára is\". Nagyon súlyos kijelentések ezek, amelyeket jó volna szakmailag megalapozni, mert „előrejelzésekre\" hivatkozni, „háborút\" előrevetíteni lehet ugyan hatásos zsurnalisztikai fogás, de igazából itt több tudományos megállapításra, valós adatra volna szükség.

Ne feledjük: az Európai Unióban vagyunk, itt nem lehet csak úgy megállítani egy beruházást, amíg az megfelel a törvényes előírásoknak. S kérdések merülnek fel bennem azzal kapcsolatban is, hogy vajon csak azért nem pusztítottuk még le teljesen Székelyföld erdőit, mert eddig nem volt rá feldolgozási kapacitás. S ezután lesz? Ha mégis megállítanánk az osztrákokat, az garancia volna-e az erdők megmenekülésére? Mert a csíkszeredai vasútállomásról amúgy már régóta indulnak hosszú, egészen Kínáig tartó utazásukra a hargitai farönkök, amelyek még annyira sincsenek feldolgozva, mint amennyire a rétyi telepen lesznek.

A székely erdőtulajdonos eddig is értékesítette, akár lábon állva az erdőt, s értékesíteni fogja ezután is: a pénz nagy hatalom, nálunk talán még nagyobb, mint máshol. Ki lehet kiáltani a Holzindustrie Schweighofert bűnbaknak, de az alapvető hiba nem biztos, hogy az osztrákokban rejlik.