Elégedetten jövünk-megyünk

Az Eurostadt uniós statisztikai hivatal európai életminőséget boncolgató felmérése szerint Románia a kontinens átlagát meghaladóan elégedett.

Az anyagi körülményeket, foglalkozást és munkahelyet, egészségi állapotot, oktatást, emberközi kapcsolatokat, gazdasági és fizikai biztonságot, emberi jogokat, természeti környezetet elemző felmérés szerint – tízes skálán – 7,2 pontos átlaggal egy tizeddel múlja felül az ország az európai középértéket. Megelőz számos olyan nyugat- és észak-európai államot, ahol nem kétszáz eurós minimálbér mellett kell 1,3 eurót fizetni egy liter üzemanyagra, s ahol két nagybevásárlással nem feleződik meg a havi családi költségvetés. Fura. Főleg most, amikor ebben a fene nagy elégedettséggel átitatott közhangulatban elrajtolt az újabb külföldre távozási hullám.

Mert gyakoribbak az itteni optimizmusból valami „borúlátóbb” országba dolgozni készülők búcsúbulijai, mint a szombatokat hosszas dudálással felverő esküvőké és születések utáni „tejfakasztó” ünnepléseké. Valami baj lehet az emberekkel, hogy képtelenek helyben megmaradni, és a köztudottan mindig az igazságot tükröző statisztikai adatokra fittyet hányva inkább beállnak a pesszimista nemzetek munkásait gyarapító sorba. Próbálom megmagyarázni magamnak, hogyan is bírják az Ausztriában, Németországban, Hollandiában vagy Angliában „vergődő”, ellátás, étkezés, szórakozás után havi nettó 500–1000 eurót félretévő ismerőseim azt a szomorúságot, amivel nap mint nap meg kell küzdeniük. Aztán visszatérésükkor rádöbbenek, mekkora boldogság számukra itthon lenni, gondtalanul élni fél év alatt összeszedett annyi pénzükből, amennyit itt jó esetben is másfél-két év alatt keresnének meg.

Felmerül bennem, hogy az Eurostadt-felmérés szép számait javarészt azok megkérdezésével hozták össze, akik idegen földről hazatérve valóban meg lehetnek elégedve életükkel. Tévedés ne essék, egy pillanatra sem irigyelem őket, sőt közvetlenül tudom, mennyi áldozattal jár az, hogy itthoni anyagi és általános biztonságukat máshol megteremtsék. Azonban annak is tudatában vagyok, hogy ez a széles körben ismertetett felmérés mennyire nem a valóságot tükrözi. Európai átlag fölötti anyagi körülmények, egészségi állapot, oktatás, biztonság, emberi jogok? Nevetséges.