Don Dragnea, a bohóc és a pojáca

Elnéztem a minap, annak az országnak a miniszterelnök-helyettese, amelyben élünk, hogy dirigálja le a sürgősségi helyzetek parancsnokságának egy tanácskozását a rendkívüli időjárási helyzetre vonatkozóan. Megrázta Tél apó a szakállát, figyelmeztetett, s Románia bepánikolt. De nem Dragnea. „S akkor... hogy is van itt... van valami hóvihar vagy mifene?”– kérdezte az asztalfőnél ülve, nem éppen szó szerint, de ezzel a jelentéssel, kaján vigyorral a szemében, oldalra sandítva. Látszott azon az emberen, ezen a Liviu Dragneán, hogy a kisujjának sem fáj, hogy abban a pillanatban mi van az országban az emberekkel, akiket az úton lepett meg az október eleji havazás, felkészületlenül, mert nem mondta senki meg nekik, hogy készüljenek fel. Aki követte az időjárás-jelentéseket, az nyilván tudta, hogy rossz idő lesz, eső, hideg, még talán havazás is a hegyekben. Arról viszont nem szólt egy híradás sem, hogy ennyire rendkívüli időjárási körülmények lesznek, amelyben fel kell készülni a legrosszabbra, ha lehet, el se induljunk, de ha mégis muszáj, lássuk el az autókat téli gumival, hólánccal, homokkal, ásóval, mert lesznek országutak – nem erdei utakról van szó, hanem nagy forgalmú országutakról –, amelyeken teljesen elakadhat a közlekedés, öltözzünk fel bundába, mert akár tíz órát is késhet a vonatunk – s nem a vicinális, a „kursza”, hanem a bécsi nemzetközi expressz! Miközben ezek a dolgok zajlottak az országban, a miniszterelnök helyettese valószínűleg úgy ült be a sürgősségi parancsnokság ülését levezetni, hogy azelőtt jól elviccelődött a havazásról, a hidegről valakivel a folyosón, számára poén volt, hogy autósok voltak elakadva a hóban, utasok dideregtek az vonatban, hisz neki, Bukarestben ezzel nem kellett szembesülni, csak egy jókora esővel, ami limuzinja elsötétített ablakából talán nem is látszott.

Nem tudom, mindez tényleg megtörtént-e, mármint a miniszterelnök-helyettes hozzáállására vonatkozó rész, nem láttam, csak a tévében azt a sanda félrepillantást s a kaján vigyort, félmosolyt, annak az embernek a vigyorát, akiről azt képzeli az ember, hogy rögtön hátradől a kényelmes karosszékben, keresztbe veti lábait, előveszi, kényelmesen megnyálazva meggyújtja vastag szivarját, majd fél kézzel mutogatva elrendeli pillanatnyi legfőbb riválisának a kivégzését vagy a megyei rendőrkapitány lekenését. Nem tudom, lehet, hogy nem szolgál rá Dragnea erre a leírásra, hogy nem maffiózó ő ott legbelül, csak kívülről néz ki annak, ilyen a fizimiskája, meg hát bárkivel előfordulhat, hogy egy adott pillanatban sandán félrepillant, mert a jobb kezénél valaki eltüsszentette magát, s olyankor el kell fojtani a röhögést is, hisz ugye ott, a kamerák kereszttüzében, az ország nyilvánossága előtt tüsszenteni mekkora gáz. Sem a tüsszentés, sem a röhögés nem olyan dolog, ami felett csak úgy uralkodni lehetne, bármennyire is szeretnénk.

Szóval nem tudom, lehet, hogy teljesen vétlen Dragnea, a miniszterelnök-helyettes, igazságtalanul haragszom rá s okolom a sanda vigyorát. Hogy lehavazott, így rendelte el a sors, a Fennvaló, kinek ahogy tetszik, így játszottak össze az időjárási körülmények, arról végképp nem tehet Dragnea. Arról viszont, hogy a sürgősségi parancsnokság ülését csak az után hívták össze, hogy helyzet lett, nem voltak időben felkészülve a hatóságok, nem avatkoztak közbe idejében a hóekék, nem tudták a lezárt utakat időben felszabadítani, ésatöbbi, ésatöbbi, arról mindenképpen tehet ő, tehet a közvetlen főnöke, a pojáca, az ellenfélként kezelt még nagyobb főnöke, a bohóc és így tovább. S végső soron tehetünk mi mindannyian, akik odajuttattuk ezeket a személyeket, akiket jobban lehet jellemezni az ezektől a tevékenységi körüktől igencsak messze álló tulajdonságokkal, mert mindenhez jobban értenek, mint amihez igazán kellene: az ország irányításához.

Igaz, az is lehet, hogy azért vannak ott, mert egyszerűen elcsalták a választásokat. Dragnea ellen most vádat emeltek a tavalyi elnökleváltó referendum rendellenességei miatt, amelyet tulajdonképpen nem is tudtak rendesen elcsalni, hisz az elnök még mindig a helyén van. S vádat emeltek annak ellenére, hogy pár nappal előtte valakik megpróbáltak nagytakarítást végezni az ügyészségen, de igazából ebben sem jártak sikerrel. Ennek ellenére megérdemeljük őket. Hisz amilyen az ország, olyanok a vezetői. S Románia az az ország, amelyiket a tél beköszönte még decemberben is rendszerint meglepetésszerűen ér. Hát még október elején.