Apró csodákról

Talán karácsony előtt van az emberfia leginkább kiéhezve a csodára. Természetesen ebben a vonatkozásban mindenkinek más az elvárása. Aki valami nem mindennapi történésnek szeretne részese lenni, az bizonyára csalódik. Aki viszont már egy apró figyelmességet is díjaz, amelyben az önzetlen szeretet szikrája nyilvánul meg, általában megkapja a saját csodaadagját. Ha erről a témáról esik szó, nem tudom feledni a Molnár Vilmos csíki íróval egykor készített interjúmat, amikor a frissiben kapott Márai Sándor-díja kapcsán beszélgettünk, és a csodáról is kérdeztem. „Ha csodáról van szó, mindenki valami eget rengető valamire gondol. Közben pedig elmennek az egyszerű, mindenki számára hozzáférhető, apró csodák mellett. Például lelkendezett-e valaki azon, hogy mennyire nem fáj ma reggel a jobb lába, vagy hogy milyen jól hajlik most télen a bal keze? Pedig nem fog mindig nem fájni, jól hajlani. Jó, most kicsit »űztem az eszemet«, de az emberek tényleg annyira magától értetődőnek vesznek sok mindent, amire pedig rá kellene, rá illene csodálkozni. Tiszta, káros mellékhatásoktól mentes örömtől fosztják így meg magukat. Csodák pedig vannak, mert időnként csodálkozunk” ‒ mondta. Ő például tanítója, Albert Dénes tevékenységét tartja csodának. Molnár ugyanis első osztályos korában még diszlexiás volt, tanítója kitartó türelme és odafigyelése viszont kigyógyította őt ebből a betegségéből. Íme a kézzelfogható csoda, ami ha nem következik be, akkor szerintem egy nagyszerű írót veszítettünk volna.

Nemrégiben egyik ismerősöm mesélte, hogy betért egy ajándékboltba, az elárusító pedig azt mondta neki, hogy már régóta várja, mert tavaly karácsony környékén ott felejtette a vásárolt áruját. Ő fejéhez kapott, és eszébe jutott, hogy valóban, közel egy évvel azelőtt – mivel későn szabadult a munkahelyéről, és rövid idő alatt kellett mindenhol bevásárolnia – a nagy futásban teljesen megfeledkezett az üzlet csomagmegőrzőjében hagyott, kisebb ajándékairól. Ezúttal viszont nemcsak egy egyszerű árut, hanem egyben egy szeretetről, emberi megértésről tanúskodó ajándékot is átvehetett. Csodák tehát vannak, csak nekünk kell odafigyelnünk, hogy ezekre rátaláljunk, vagy netán, ha tehetjük, mi legyünk az előidézői...